Rossz Hely
Hirtelen lövés, arca eltorzul
Támadnak, és mindig orvul
Vérben ázott kezek tapadnak az archoz
Toprongyos kölykök készülnek a harchoz
Amíg tárgyalnak, ezrek pusztulnak
Mi lesz a megoldás, a végsõ támadás?
Gyerekek nõnek fel, de nem tudnak szeretni
Nem tudnak nevetni, csak gyûlölni, temetni
Kiégett ország kiégett népe
Nincs benne élet, elfolyt a vére
Az egyetlen jó munka, jövedelemforrás
A koporsókészítés, meg a sírásás
Támadás…… Pusztulás…….
Megoldás……. Támadás…….
Nézetek ütköznek, golyók üldöznek
Hallom a lövést, kezdték az ölést
Vallás és hit, mi kényszerít
Nem vágynak másra, csak szabadulásra
Lugar Ruim
Tiro repentino, seu rosto se distorce
Atacam, e sempre de forma traiçoeira
Mãos ensanguentadas grudam no rosto
Moleques esfarrapados se preparam pra briga
Enquanto negociam, milhares morrem
Qual será a solução, o ataque final?
Crianças crescem, mas não sabem amar
Não conseguem rir, só odeiam, enterram
País queimado, povo exaurido
Não há vida, seu sangue se esvaiu
O único bom trabalho, fonte de renda
É fazer caixões e cavar sepulturas
Ataque... Destruição...
Solução... Ataque...
Ideias colidem, balas perseguem
Ouço o tiro, começaram a matança
Religião e fé, o que nos obriga
Não desejam outra coisa, só a liberdade