Ahogyan Múlik az Álom
Megérint a hosszú út után
Mintha csak egy álom
Lenne e zord valóság.
Ágyhoz kötve több sebbõl vérzem
Hang nélkül tûröm, tûröm e sivár létet.
A sötétség magával ránt
Oda ahol senki nem vár ránk
A falon túl nem látod már,
Ahogy múlik az álom.
A kéz mi felemelt hozzá
Hagyd, hogy lesújtson reád,
És újra meglátod
Ahogy múlik az álom.
Mondd, ki tudhatja hol kezdõdött?
Ki tudhatja mikor lesz vége
Folytatódik egy másik térben
Vagy a porhüvellyel együtt
Meghal az árva lélek?
Tépd le szárnyaim
Vájd belém karmaid
Talán túl az idõ homályán
Újra az út eleje vár.
Tépd le szárnyaim
Vájd belém karmaid
Talán túl az idõ homályán
Egy újabb illúzió vár…
Como o Sonho Passa
Me toca após um longo caminho
Como se fosse um sonho
Essa dura realidade.
Amarrado à cama, sangrando de várias feridas
Suporto em silêncio, suporto essa vida árida.
A escuridão me arrasta
Para onde ninguém nos espera
Do outro lado da parede você não vê mais,
Como o sonho vai embora.
A mão que te levantou
Deixe que te atinja,
E você verá de novo
Como o sonho vai embora.
Diga, quem pode saber onde começou?
Quem pode saber quando vai acabar?
Continua em outro espaço
Ou com o corpo em pó
A alma órfã morre?
Arranca minhas asas
Crava suas garras em mim
Talvez além da névoa do tempo
O começo do caminho me aguarde.
Arranca minhas asas
Crava suas garras em mim
Talvez além da névoa do tempo
Mais uma ilusão me espera…