395px

O Abismo da Realização

Autumn Nostalgie

The Abyss of Realization

Kivájott mélységbe néztem
Láttam elveszni végtelen énem
A sötétségben a múlt lelt rám
Engem néz és megbabonáz
Megvakít és végleg elzár

A tudásért mindenem eldobtam
Egyedül maradtam az ég színe alatt
Félelemből fohászkodtam
A világot örökre eldobtam

A mélységbe mindent bezártam
Mindennel magam néztem szembe
Vártam azt ki kiment innen
De nem jött a várt megváltó
Magamat váltottam meg önmagamtól

Még mindig itt vagyok
Ahol senki nem talál
Mert a mélység még mindig Belém lát
S én is vissza nézek rá
Elfogadtam, hogy már nem látok mást

Végleg elmerültem
Oda ahol senki nem lát
Mert már nincsenek szemek
Amik engem észrevennének
S megmentenének önmagamtól

Üresnek látom
Mindazt mi körbevesz
A megszokás eltemet
S végleg a homályba felejt

Álmodom hogy létezik egy holnap
De önmagamon kívül már csak a múlt van
Magamtól távol, az örök mélyben
Egyedül maradtam a sötétségben

O Abismo da Realização

Eu olhei para o banco de reservas
Eu vi meu infinito ser perdido
No escuro, o passado me encontrou
Ele me olha e me encanta
Cega e fecha permanentemente

Eu joguei tudo fora pelo conhecimento
Eu fui deixado sozinho sob a cor do céu
Eu orei por medo
Eu joguei o mundo fora para sempre

Eu tranquei tudo no abismo
Eu enfrentei tudo sozinho
Eu esperei ele sair daqui
Mas o salvador esperado não veio
Eu me redimi

ainda estou aqui
Onde ninguém pode encontrar
Porque as profundezas ainda me veem
E estou olhando para ele também
Eu aceitei que não vi mais nada

Estou completamente submerso
Onde ninguém vê
Porque não há mais olhos
Que me notaria
E eles iriam me salvar

Eu vejo isso vazio
Estamos rodeados de tudo
O hábito está enterrado
E ele se esquece disso

Eu sonho que existe um amanhã
Mas além de mim, existe apenas o passado
Longe de mim, nas profundezas eternas
Eu fui deixado sozinho no escuro

Composição: