Hej Virágom
Hej Virágom (Hey, My Flower)
Hajnalra pirkan, kürt hangja harsan,
mint víznek árja, indul a sok had,
csillag az égen, fûszál a réten,
nincs annyi, mint a szép lovas sereg.
Mind közt a legszebb, és legvitézebb,
hej, erõs a karja, szélsebes lovával,
vágtában immár napnyugatra indul,
kedvesem dalától a föld is megremeg.
Kõfalak mögött még bátor a vére,
gúnyolódik még ma gõgõs nyugat népe,
kincse, virága, ajándékul immár
rózsámnak én most véren megveszem.
Hej virágom, virágom,
véget ért jó világom,
messze földön kedvesem,
hej, nyomát fel nem lelem,
egyedül életem-halálom!
Hej virágom, virágom,
véget ért jó világom,
messze földön kedvesem,
hej, nyomát fel nem lelem,
épségben jöjjön vissza azt kívánom.
Ei, Minha Flor
Ei, Minha Flor
Ao amanhecer, o som do trompete ecoa,
como a correnteza da água, um exército avança,
estrela no céu, capim no campo,
não há tanto quanto o belo grupo de cavaleiros.
Entre todos, a mais linda e valente,
eita, forte é seu braço, com seu cavalo veloz,
na corrida, já parte em direção ao pôr do sol,
do canto da minha amada, a terra até treme.
Atrás das muralhas, ainda corre sangue valente,
hoje ainda zombam do povo arrogante do ocidente,
seu tesouro, sua flor, como presente agora
com sangue eu compro para minha rosa.
Ei, minha flor, minha flor,
fim do meu bom mundo,
longe, minha amada,
eita, não consigo encontrar seu rastro,
sofrendo, minha vida e morte!
Ei, minha flor, minha flor,
fim do meu bom mundo,
longe, minha amada,
eita, não consigo encontrar seu rastro,
que volte em segurança, é o que desejo.