Gondviselés
Emlékim már halott szív titka
Miként csak a fölkent hús dicsõült
Elmúlt tündöklés könnye húzza
Az öröktõl a végtelen felé
Ki rohaná s a csillogók rabja
Lángja fénye enyhülni kényszerül
Csak a lebegõk lelke tudja
És a tiszta égen szökellõk
Most szólj! szólj árván !
Hintsd jóság szent porát !
Küldj lehajtott fejet büszke arcot mint odaát!
Hozd a bûn erejét
Angyalét,korcsokét
Hozd a fentrõl kapott mélyen nyugvók igazát!
Ládd ilyetén vágyó a karma
Nem feledé ki fiát veszíté
De az elesõk fájának hantja
Beborítá az ember világát
Most szólj…!
Cuidado
Minha memória já é um coração morto
Como se a carne ungida tivesse se glorificado
As lágrimas do brilho que passou puxam
Do eterno em direção ao infinito
Quem correria e seria prisioneiro dos brilhantes
A luz de sua chama é forçada a se apagar
Só a alma dos flutuantes sabe
E os que saltam no céu limpo
Agora fala! fala, órfão!
Espalhe a sagrada poeira da bondade!
Envie uma cabeça baixa, um rosto orgulhoso como lá do outro lado!
Traga o poder do pecado
Do anjo, dos bastardos
Traga a verdade dos que descansam profundamente recebida do alto!
Veja, assim deseja o destino
Não esqueceu que perdeu seu filho
Mas a dor dos caídos cobriu
O mundo dos homens
Agora fala…!