Ima
Ezernyi sebbõl vérezve
Évezredek és örökkévalóság
Ezernyi éles késként hasít belém
Végtelen hosszú pillantások
Elfeledett korokon át
A messzeségbe
És tudva hogy sohasem ér véget
Tudva hogy nincs ima mely feloldoz
Semmilyen könyörgés nem oldozhat fel
Semmi sem enyhítheti a szenvedés lángját
Ami magasra csap felettem
Mégha tudom is hogy a lángok felettem
Sohasem alszanak ki
Csillapítom a halált
Az elmúlás gondolatával
És hívom a sötétséget hogy
Sötét leplével és a halál leheletével
Elvigyen magával...
Elvigyen az életbõl...
Minden éjjel könyörgöm a halálért
Hívom õt.
A nevét suttogom öreg elfeledett helyeken
A nevét suttogom minden éjjel
Õk tudják hogy más világhoz tartozom
Hallják hogy a nevét suttogom
Ahogy hívom
Oração
Mil feridas abertas
Milênios e eternidade
Mil lâminas afiadas cortam em mim
Olhares infinitamente longos
Através de eras esquecidas
Para a distância
E sabendo que nunca acaba
Sabendo que não há oração que absolva
Nenhuma súplica pode libertar
Nada pode amenizar a chama da dor
Que arde alto sobre mim
Mesmo sabendo que as chamas acima de mim
Nunca se apagarão
Eu apago a morte
Com o pensamento da passagem
E chamo a escuridão para que
Com seu manto sombrio e o hálito da morte
Me leve consigo...
Me leve da vida...
Toda noite eu imploro pela morte
Eu a chamo.
Sussurro seu nome em velhos lugares esquecidos
Sussurro seu nome toda noite
Eles sabem que pertenço a outro mundo
Ouvem que sussurro seu nome
Enquanto a chamo.
Composição: