Tavaszköszöntõ
Tavaszköszöntõ (Springsaluter)
Én kimenék hegyre,
lenézek a völgybe,
ott van látom, iszik,
csodafiú-szarvas.
Homlokán fényes nap,
ág-bogán csillagok,
(gyúlatlan gyulladnak)
oldalán égi hold.
Gyúlatlan gyulladnak
meg sosem hervadnak,
patak, melybõl iszik,
aranyra változik.
Lábnyoma merre tart,
zöld mezõk ébrednek,
sziklák vizet adnak,
virágok élednek.
Hej regö-rejtem, sosem felejtem
a napnak ragyogását,
a holdnak lángolását,
a csillagok világát!
Hej regö-rejtem, sosem felejtem
a szél zúgó szavát,
a patak fényes aranyát,
felzengõ tavasz dalát!
Saudação da Primavera
Saudação da Primavera (Springsaluter)
Eu subi a montanha,
vejo o vale lá embaixo,
ali está, bebendo,
um cervo maravilhoso.
Na sua testa, um sol brilhante,
ramificações com estrelas,
(sem fogo, acendem-se)
na sua lateral, a lua celestial.
Sem fogo, acendem-se
nunca murcham,
um riacho do qual bebe,
transforma-se em ouro.
Para onde vão suas pegadas,
os campos verdes despertam,
as pedras dão água,
as flores renascem.
Ei, regô-rejtem, nunca esquecerei
o brilho do sol,
a chama da lua,
o brilho das estrelas!
Ei, regô-rejtem, nunca esquecerei
a voz rugidora do vento,
o ouro brilhante do riacho,
a canção ressoante da primavera!