Fejed fölött mulnak el az évek,
Nem tudod mi lesz még belõled,
Apad szavai mind lekoptak rólad,
Érzed, nem szeretnek, atnéznek rajtad.
A keresztutig mindennap eljutsz,
Senki nem var, nem jön eléd.
Haza mennél, de nem kérnek belõled,
Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél.
Csak menj, sok hosszu év var rad,
Sorsunk egybeforr, menj, vidd tovabb!
A hajnal agyat bont neked,
Megpihen rajta kemény fémszived.