Leggyonyorubb
Én nem emlékszem rá, hogy megszülettem
És nem hiszem el, hogy egyszer meghalok
Nem tudom, mi az, amivé lettem
Abból, ami többé már nem vagyok
Eldobom kincseim, nélkülük könnyen
Megsejtem talán, hogy az igazság
Szétgurult már rég százezer gyöngyben
Mikor elsöpörték a legszebb mandalát
Amit önmagáról mintázott az isten
Hogy megmutassa, mennyire egyszerû
Elénekelni azt, ami máshol nincsen
Ami törékeny bár, de örök életû
Ref.:
A világ leggyönyörûbb dalát
A világ leggyönyörûbb dalát
Úgy vágyom rá, hogy te is megtaláld
Részeg õrjöngés fenn a színpadon
Száguldás végtelen utakon
Semmittevés egy könnyû, szép napon
És a fájdalom, ami miért van, nem tudom
Ne próbálkozz azzal, hogy visszatarts
Egy új esélytõl, hogy ugyanúgy szúrjam el
Ha nem elég hangos már az a visszataps
Amitõl, mint a madarak, szállok el
Hogy megkeressem azt, ami elveszett
Néhány hangot belõle ismerek
Te is tudsz egy párat, meglehet
És együtt majd eléneklem veled
Caminho do Desconhecido
Eu não me lembro de ter nascido
E não consigo acreditar que um dia vou morrer
Não sei o que sou, o que me tornei
Do que já não sou mais
Desprezo meus tesouros, sem eles é fácil
Talvez eu perceba que a verdade
Se espalhou há muito em cem mil pérolas
Quando varreram o mais belo mandala
Que Deus moldou de si mesmo
Pra mostrar o quão simples é
Cantar o que não existe em outro lugar
Algo frágil, mas que é eterno
Ref.:
A canção mais linda do mundo
A canção mais linda do mundo
Eu anseio que você também a encontre
Um delírio bêbado lá no palco
Acelerando em estradas sem fim
Nada a fazer em um dia leve e bonito
E a dor, que eu não sei por que existe
Não tente me segurar
De uma nova chance, pra eu errar de novo
Se o aplauso já não é alto o suficiente
Do qual, como os pássaros, eu vou voar
Pra encontrar o que se perdeu
Alguns sons eu reconheço
Você também sabe alguns, talvez
E juntos eu vou cantar com você