395px

Lost Souls

Obsidian Shell

Elveszett Lelkek

Egy ködös nap volt október végén
Mikor a távolban feltûnt egy kék fény
Egy öreg várból hol emberek éltek
De elpusztították e menedéket

Névtelen emberek, kik úgy éltek
Boldogan, csendben semmitõl nem féltek
Nem láttak semmit, csúnyát vagy szépet
A semmibõl hozták rájuk a szörnyû véget

Álmok, vágyak, éles tárgyak
Szégyen, könnyek égett házak

Nem tettek semmit, de ez lett a sorsuk
Ez lett a vég számukra, a kocka fordult
Pedig õk igazán semmit se tettek
Az élet volt a bûnük, melyben elvesztek

Számos legenda kering most róluk
Melyekbõl ezeket mi mind megtudtuk
De a fény, mely a semmibõl elõtört
Újjáélesztettee ezt a mondakört

Hát... Ez lett a vég...
Elért a sors...
Lángol az ég...
Bár... Talán lesz még...
Egy új kezdet
És egy új vég...

Lost Souls

Um dia de neblina no final de outubro
Quando a luz azul apareceu na distância
Um velho castelo onde as pessoas viviam
Mas este abrigo destruído

Pessoas anônimas que viveram
Felizmente, o silêncio não tem medo de nada
Eles não viram nada de feio ou bonito
Isto trouxe sobre eles o fim terrível para lugar nenhum

Sonhos, desejos, objetos cortantes
É uma pena que você pode facilmente queimar casas

Eu não tenho nada, mas foi o seu destino
Esse foi o fim para eles, transformando o cubo
Mas eles realmente não têm nada
A vida era um pecado, que perdeu

Muitas lendas sobre eles agora
Todos nós aprendemos estas Melyekbõl
Porém, a luz, a qual é em parte alguma elõtört
Újjáélesztettee disse este círculo

Bem ... Esse foi o fim ...
Alcançado pelo destino ...
O céu está em chamas ...
Embora ... Talvez haja ...
Um novo começo
E um novo fim ...

Composição: