Huszadik századi városlakó
A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetõk közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.
Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek én, ahogy a többiek,
Ülök a tv elõtt, a jégrõl veszem a sört,
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.
Morador do Século Vinte
A paisagem que vejo não dá flores,
A paisagem que vejo é assim por causa da minha idade,
Entre os telhados o céu nunca é azul claro,
O que mais posso dizer, uma frase sobre mim,
Sou um morador do século vinte.
Aqui está a casa e dentro as pessoas,
Eu vivo como os outros,
Sentado na frente da TV, bebendo cerveja do gelo,
Escutando um som, ando pouco a pé,
Sou um morador do século vinte.