Az Életvonal
Az utcán egy padon naphosszat ülve
egyre csak várja, mikor lesz vége...
Nyomasztó terhe sokmázsás súlya,
átoktól áldva, áldástól sújtva.
Hiába mondta, régóta látja:
az emberek felett egy Vonal lebeg.
Életvonal, mely a felhőkig ér,
élénk a színe, akár a vér.
Életvonal... Halált takar...
Chorus:
Áldás ez és átok,
másképp élsz és látod,
a Dolgok rejtett mélyét,
minden végzet kezdetét...
Annak, ki gyenge, a Vonal csak szürke,
rövidül egyre, percről percre
"Ők meghalnak" - de kinevették,
majd igazát látva meggyűlölték.
Bűnösnek látták, elítélték,
mindenét elvették, elűzték
Most az utcán, egy padon megtörve ülve
szótlanul vár a megváltó végre...
Chorus
Tükörben nézi saját magát,
tükörképét, az Életvonalát...
A Linha da Vida
Na rua, sentado em um banco o dia todo
só espera, quando vai acabar...
O peso opressivo de uma carga imensa,
abençoado pela maldição, atingido pela bênção.
De nada adianta dizer, já faz tempo que vê:
uma linha paira sobre as pessoas.
Linha da vida, que vai até as nuvens,
viva a sua cor, como o sangue.
Linha da vida... Esconde a morte...
Refrão:
É bênção e é maldição,
se vive diferente, vê a situação,
a profundidade oculta das Coisas,
todo destino é um novo começo...
Para quem é fraco, a Linha é só cinza,
encurta a cada minuto, a cada instante.
"Eles vão morrer" - mas foram zombados,
quando viram a verdade, foram abatidos.
Vistos como culpados, foram condenados,
tudo que tinham foi tirado, foram derrotados.
Agora na rua, sentado em um banco, quebrado,
silenciosamente espera pelo salvador, finalmente...
Refrão
Olha para si mesmo no espelho,
seu reflexo, a Linha da Vida...