Visszfények (Reflections)
Káprázat, mi elvakít
Hétágra tündöklő hibákkal borított, nyomorú óévek
Mind, örökké, kínkeservük beragyogja az árnyoldalt
Halálhű fény derül rá
Mindahány teremtett lélek arany középútja helyett
Egyes egyedül a peremvidék kell
A Semmiből jövet, vaktában
A visszfényektől lángokban áll
Éjt nappallá téve
Visszfények (reflexões)
Deslumbrante, nós cegos
É um ano miserável, coberto de falhas nos sete
Tudo, para sempre, sua tortura brilha no lado sombrio
É uma luz luminosa
Tudo criado em vez do meio dourado da alma
Alguns precisam apenas da periferia
Vem do nada, nas cegas
Está nas chamas das reflexões
Vivendo ao sol