Rotterdami Erasmus
Törd fel szépen, törd apróra, morzsolj szét ezernyi sziklát
Told fel mindet a hegy tetejére - végezd el a piszkos munkát
Verejtékezõ szénporos arcodon színlelj végtelen nyugalmat
Sose tanuld meg az örök leckéd, hogy a köveid mindig visszagurulnak.
"Hol van az igazság?" - kérded a tornyodból,
Takaros kis börtön elefántcsontokból
Mindig ugyanaz a táj, a kép,
De új gondolatokra ez nem elég.
Döntsd le a rendszert!
Az emberiség nevében.
Harcolj már papírlapokkal,
Ha már egyszer nem hiszel a vérben.
Döntsd le a rendszert!
Ellenséged nevében.
Harcolj csak tollal, ceruzával,
A szemlélõdõ tag védelmében.
Erasmo de Roterdã
Quebra tudo com cuidado, despedaça, esfarela mil pedras
Coloque tudo no topo da montanha - faça o trabalho sujo
Com o rosto suado e cheio de carvão, finja uma calma infinita
Nunca aprenda sua lição eterna, que suas pedras sempre rolam de volta.
"Onde está a verdade?" - você pergunta da sua torre,
Um charmoso cárcere feito de marfim
Sempre a mesma paisagem, a mesma imagem,
Mas isso não é suficiente para novas ideias.
Derrube o sistema!
Em nome da humanidade.
Lute com papéis,
Se já não acredita no sangue.
Derrube o sistema!
Em nome do seu inimigo.
Lute apenas com caneta, lápis,
Em defesa do observador.