Szunnyadás
Sivár élet az, amely soha nem sebzi meg az embert
A karomnyomok ellepik testem, lelkem
Már cél nélkül ébredek és remény nélkül fekszem le
Öreg lelkem egyre vágyik: végleges békére
Az élet csupa gyötrelem, kín és lidércnyomás, amíg tart
Fagyba borulva, avar alatt szunnyadok, boldogan�
Sonho Profundo
É uma vida vazia, que nunca machuca o ser humano
As marcas dos meus braços cobrem meu corpo, minha alma
Já acordo sem rumo e me deito sem esperança
Minha alma velha anseia cada vez mais: por uma paz definitiva
A vida é só sofrimento, dor e pesadelo, enquanto dura
Congelado, sob as folhas secas, eu sonho, feliz.