Lunaria
Elhullott idők tompa fénye
Visszamutat igazán, és vágyok;
Félve, remények tisztásán,
Halálok óceánján.
Messzi képek a múltakról -
Örvénylő, fekete mosoly
Hamis és rothadó álarcok
Kínzó álmok. Ébren.
Őszi éjen furcsa fények,
Élet-úttal, s bennünk égnek.
Suttogó zajok, néma szobrok,
Mint erdőlét-világban szomorú bokrok,
Sétaút peremén járva,
Éjfekete csillagzatunk.
Lunária
A luz opaca dos tempos perdidos
Realmente me faz olhar pra trás, e eu anseio;
Com medo, na clareira das esperanças,
No oceano das mortes.
Imagens distantes do passado -
Um sorriso negro e turbilhonante
Máscaras falsas e podres
Sonhos angustiantes. Acordado.
Na noite de outono, luzes estranhas,
Com o caminho da vida, queimando dentro de nós.
Sussurros, ruídos, estátuas mudas,
Como arbustos tristes no mundo da floresta,
Caminhando na beira da trilha,
Nossa constelação negra como a noite.