Ballada a fegyverkovács fiáról
Tél fut az éjen át
Nyílik a jégvirág
Új bölcsõben sírdogál egy élet
Apja emeli föl:
Ebbõl a gyerekbõl
Fegyverkovács lesz, ha addig élek
Így is lett bizony
De szólt egy szép napon
Ne csináljunk soha többé fegyvert
Nem lesz háború
Könnyes, szomorú
Boldognak látok majd minden embert
Kis harangot önt
Vándorruhát ölt
A haranggal a világot bejárja
Halkan zeng a dal
Mit senki meg nem hall
S nevet rajta mindenki, ha látja
Egy nap visszatér
Megáll, alig él
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel
Apja jót nevet
Nyisd ki két szemed
Ilyen a világ s kell a fegyver
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved
Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
Balada do Ferreiro de Armas
O inverno passa pela noite
Desabrocha a flor de gelo
Em um novo berço chora uma vida
O pai a levanta:
Deste garoto
Um ferreiro de armas será, se eu viver até lá
E assim foi, de fato
Mas um belo dia ele disse
Nunca mais vamos fazer armas
Não haverá guerra
Com lágrimas, triste
Veremos todos os homens felizes
Funde um sininho
Veste-se de andarilho
Com o sino percorre o mundo
A canção ressoa suave
Que ninguém ouve
E todos riem ao ver
Um dia ele voltará
Para, mal consegue viver
Já não é mais quem partiu com os olhos fechados
O pai ri contente
Abra bem os olhos
Assim é o mundo e precisamos da arma
Eu sei, eu sei, eu sei, eu sei, seu coração dói
Ainda assim, ainda assim, ainda assim, ainda assim você precisa entender