Viziok (Visions)
Hol ér véget a valóság és hol kezdo"dik a képzelet?
Léteznek vagy csak gondolom a szemem elo"tt a képeket?
Hazugság –e minden szó vagy igazak is vannak?
Eljut hozzám az összes hang, vagy felfogják a falak?
Álarcban járunk, maszkot viselünk,
A hazugság gyilkos férge szétrágja testünk.
Elvesztünk.
A vastag kéregto"l nem látszik, hogy van –e féreg a fában.
Azért halunk meg, mert hiszünk a halálban.
Elsötétült minden már,
Ez a valóság.
Az édes illúzió vár,
Az övé vagyok.
Nem létezik kín és nincs fájdalom.
Nincs hazugság, ahova én tartok.
Visões
Onde termina a realidade e onde começa a imaginação?
Existem ou só imagino as imagens diante dos meus olhos?
É mentira toda palavra ou há verdades também?
Chegam até mim todos os sons, ou as paredes os abafam?
Andamos de máscara, usamos disfarces,
O verme assassino da mentira devora nosso corpo.
Estamos perdidos.
Pela grossa casca não dá pra ver se há um verme na árvore.
Morremos porque acreditamos na morte.
Tudo já escureceu,
Essa é a realidade.
A doce ilusão me espera,
Eu sou dela.
Não existe dor e não há sofrimento.
Não há mentira, para onde eu vou.