A Szenvedést a Kárhozat Váltja
Rádtör egy érzés: a Pusztulás Napja ez.
Ma nem halnak meg többen, csak szenved az, ki érez.
Az értelmük az élet vége új tavaszt kiáltván,
Halálvirág nyílik minden élet fáján.
A holtak éneke
egy hideg szél szárnyán megtöri a csendet,
Az értelem elveszett,
A tudatlan elme már nem lát rendet.
E szavak zengenek,
Ha az élet az utolsót járja,
Ez az ének megremeg,
Ha szenvedést a kárhozat váltja.
Fárad a hús, a lét a semmiért harcol,
Hallod, mit kell, az ének eltorzítja az arcod.
A kárhozat hangja hozzád szól a szélben,
A pusztulás napja, eljön még ma éjjel.
A Dor é a Condenação
Um sentimento te invade: é o Dia da Destruição.
Hoje não vai morrer mais ninguém, só sofre quem sente.
O sentido deles clama por um novo começo ao fim da vida,
Uma flor da morte brota em cada árvore da vida.
O canto dos mortos
quebra o silêncio com a asa de um vento frio,
O sentido se perdeu,
A mente ignorante já não vê ordem.
Essas palavras ecoam,
Se a vida está chegando ao fim,
Essa canção treme,
Se o sofrimento é o que a condenação traz.
A carne se cansa, a existência luta em vão,
Ouça, o que precisa, a canção distorce seu rosto.
A voz da condenação fala com você no vento,
O dia da destruição, ainda vai chegar esta noite.