Horizont
Valahol láttalak már
Nem is hiszed tán olyan rég
Gyûlöltelek
Túl tiszta voltál még
Kerestük együtt egy szilárd magját
A létnek, mi úgy körülzár
Túl mindenen
Így vesztünk el talán
Innen a mélybõl nézve
Nincsen talány
Nézz fel a felszín messze
Nincs is talán
Egy másik élet képe
Csak lidércfény
Óvd hát meg magad a bajtól
Ne remélj! Ne remélj!
Túl sok álmon, s az út porán
Kutattam én is, mit rejt a táj
De a falak mentén csak annyit értek
A horizont fölé soha ne nézzek!
Mi ott vár üres szabadság
Káosz, kétely, szomj, magány
És a válasz annyi, bármit is kérdek
A horizont fölé soha ne nézzek!
Vedd számba, hogy miben hiszel még
S, hogy tényleg hiszed-e még
Nem csak a felszín, hogy óvjon
Ha kínoz az üresség
Innen a mélybõl nézve
Nincs káosz és nincs talány
De ha az est leszáll remélem
A horizonttal álmodom tovább
Horizonte
Valha eu te vi
Nem acredita, faz tanto tempo
Eu te odiei
Você era puro demais ainda
Juntos procuramos um núcleo sólido
Da existência, que nos cerca
Além de tudo
Assim talvez nos perdemos
Daqui do fundo olhando
Não há mistério
Olhe para a superfície distante
Talvez não haja
A imagem de outra vida
É só um brilho
Então se proteja dos problemas
Não tenha esperanças! Não tenha esperanças!
Demais sonhos, e na poeira do caminho
Eu também procurei o que a paisagem esconde
Mas ao longo das paredes só entendi
Que nunca devo olhar além do horizonte!
Lá nos espera uma liberdade vazia
Caos, dúvida, sede, solidão
E a resposta é sempre a mesma, não importa o que eu pergunte
Nunca devo olhar além do horizonte!
Pense no que você ainda acredita
E se você realmente ainda acredita
Não é só a superfície que deve te proteger
Se a solidão te tortura
Daqui do fundo olhando
Não há caos e não há mistério
Mas se a noite cair, espero
Sonhar com o horizonte ainda.