Romok Között
Kutatom még az élet színét
Fakóbb, mint ahogy bennem él
Sokszor még feldereng bennem
Hogy izzott a legelején
Valahol tán eltévedtünk
Vagy az út vitt másfelé
Lehet eladtuk a lelkünk
S rég az ördögé
Valamit már nem kell mondanom
Meg úgysem értenél
Valamit még el kell fojtanom
Mert rólam mást hinnél
Aludj hát, nincsen semmi baj
Mélyen, hol nem kell félj
Romok közt ébren álmodunk
Ébren és várjuk a fényt
Aki remél, biztos megmarad
Szívósan, patkányként
Holnap még nem tudjuk mi vár
De élünk, élünk s várjuk a fényt
Ott várjuk a fényt
Romok közt patkányként
De míg az ember él
Addig lesz remény
Hogy bármi történhet
S bármi más jöhet
...míg az ember él
Entre os Escombros
Estou ainda buscando a cor da vida
Mais pálida do que vive em mim
Muitas vezes ainda surge em mim
Que ardia no começo
Em algum lugar talvez nos perdemos
Ou o caminho nos levou a outro lugar
Talvez tenhamos vendido nossas almas
E faz tempo que são do diabo
Tem algo que não preciso dizer
E você não entenderia mesmo
Tem algo que ainda preciso sufocar
Porque você pensaria diferente de mim
Então durma, não tem nada de errado
Profundamente, onde não precisa ter medo
Entre os escombros sonhamos acordados
Acordados e esperamos pela luz
Quem tem esperança, com certeza permanece
Persistente, como um rato
Amanhã ainda não sabemos o que nos espera
Mas vivemos, vivemos e esperamos pela luz
Lá esperamos pela luz
Entre os escombros como ratos
Mas enquanto o homem viver
Sempre haverá esperança
Que qualquer coisa pode acontecer
E qualquer outra coisa pode vir
...enquanto o homem viver