Por és Hamu
Vér soha ne tapadjon kezedhez
Mondd el mi a vér
Vágy soha ne szaggassa lelked
Mi az és mennyit ér
Ne szennyezzen gyulölet mocska
Elkerülöm én
A boldogság csak a bolondok álma
Nem lesz soha enyém
A hét fobun és a szeretet népe
Mint bukott angyalt számuz e földre
És mindvégig felettem áll
Mindvégig felettem áll
Megvárják, míg elfolyik vérem,
Hogy bunök nélkül is kiérdemeljem
Az o sorsuk zsarátnokát
Az o sorsuk zsarátnokát
Ha én csak pillanat vagyok
Vízió e mind, mi örökké tart?
Vagy csak bennem folyik a változás
Bunbak vagyok, ki mindenért hibás?
Mint véráldozat jöttem e földre
Szenvedésre ítélt
Mit más nem lát, bennem széppé lehetne
De közelít a rév
A keseruség - tudatom gyöngye
Körbezár és véd
Mit meg nem érhettem, másé se légyen
Pusztuljon, ami él
Hát mondd a haldoklónak,
Hogy szép az élet
A boldog párnak
A szerelem méreg
Meséld el a vaknak
Mindazt, amit látsz
Ha nem lehetsz boldog
Terjeszd a romlást
Az Életet sosem láttam
De jártamban megcsodáltam
Mindazt, mit más megtiport
Én enyémként szerettem
Mit láttam - hiányzik érzem
S fáj, hogy hiába éltem
Ami szép volt elviszem, s hidd el
Enyém lesz csak az enyém
Por és Hamu
Vê, nunca se prenda às suas mãos
Diga o que é o sangue
Desejo nunca rasgue sua alma
O que é e quanto vale
Não deixe que a sujeira do ódio te contamine
Eu vou evitar isso
A felicidade é só o sonho dos tolos
Nunca será minha
O povo da semana e do amor
Como um anjo caído, exilado nesta terra
E sempre acima de mim
Sempre acima de mim
Eles vão esperar até que meu sangue se esgote,
Para que eu mereça sem pecados
A brasa do destino deles
A brasa do destino deles
Se eu sou apenas um instante
É uma visão tudo isso, que dura para sempre?
Ou só em mim flui a mudança
Sou o bode expiatório, que é culpado por tudo?
Como um sacrifício de sangue, vim a esta terra
Condenado ao sofrimento
O que outros não veem, poderia ser belo em mim
Mas a travessia se aproxima
A amargura - a fraqueza da minha consciência
Me cerca e me protege
O que não pude alcançar, que não seja de ninguém
Que pereça o que vive
Então diga ao moribundo,
Que a vida é bela
Ao casal feliz
O veneno do amor
Conte ao cego
Tudo o que você vê
Se não pode ser feliz
Espalhe a ruína
A Vida eu nunca vi
Mas em meu caminho admirei
Tudo o que outros pisotearam
Eu amei como se fosse meu
O que eu vi - sinto falta
E dói saber que vivi em vão
O que foi belo eu levarei, e acredite
Só será meu, só meu.