A válság dicsérete
A tûz, a cél, a cél, miért valaha éltünk
S a vér, hová tûnt a kiontott vér
A lángokra is már csak én emlékszem
Nem lobog rég, ronggyá szõtt büszkeség
Õszinte lelkek - én bennem még élnek
Rengeteg hant, még mindig túl sekély
Jobb volt, míg folyt a vér
Jobb volt, kenyérnek remény
A szív erõsbb, mint a tudat, ha él
Már nem érthetjük miért hullott a vér
A gyûlölet a lelkekre ült
A másik fél túl messze került
De ha jõ a szó, s hívnak már
Védeni jogot, istent, hazát
Hõs leszek, ki új földre tért
Az utókor majd biztos megért
A reggel majd egy sáncon ér
A hajnal mind magától szép
Pár szeretõ arc még feldereng
Nem azt várják, akivé itt leszek
Ahogy lépek, nézem a nyomot a sárban
Vajon hol vannak, akik elõttem jártak
A nap ezegyszer elvakít még
Isten hozzád! Isten hozzád!
A Loucura da Crise
O fogo, o alvo, o alvo, por que um dia vivemos
E o sangue, pra onde foi o sangue derramado
As chamas eu sou o único a lembrar
Não arde mais, orgulho tecido em trapos
Almas sinceras - ainda vivem em mim
Um monte de túmulos, ainda muito raso
Era melhor enquanto o sangue escorria
Era melhor, esperança de pão
O coração é mais forte que a consciência, se vive
Já não entendemos por que o sangue caiu
O ódio se instalou nas almas
A outra parte se afastou demais
Mas se a palavra vem, e já me chamam
Proteger o direito, Deus, a pátria
Serei o herói que pisou em nova terra
As gerações futuras com certeza entenderão
A manhã vai me encontrar em uma trincheira
A aurora é linda por si só
Alguns rostos amados ainda aparecem
Não esperam por quem eu serei aqui
Enquanto ando, olho a marca na lama
Onde estarão aqueles que vieram antes de mim
O sol ainda vai me ofuscar uma vez
Deus te abençoe! Deus te abençoe!