A válság dicsérete

A Loucura da Crise

A válság dicsérete

O fogo, o alvo, o alvo, por que um dia vivemosA tûz, a cél, a cél, miért valaha éltünk
E o sangue, pra onde foi o sangue derramadoS a vér, hová tûnt a kiontott vér

As chamas eu sou o único a lembrarA lángokra is már csak én emlékszem
Não arde mais, orgulho tecido em traposNem lobog rég, ronggyá szõtt büszkeség
Almas sinceras - ainda vivem em mimÕszinte lelkek - én bennem még élnek
Um monte de túmulos, ainda muito rasoRengeteg hant, még mindig túl sekély

Era melhor enquanto o sangue escorriaJobb volt, míg folyt a vér
Era melhor, esperança de pãoJobb volt, kenyérnek remény

O coração é mais forte que a consciência, se viveA szív erõsbb, mint a tudat, ha él
Já não entendemos por que o sangue caiuMár nem érthetjük miért hullott a vér
O ódio se instalou nas almasA gyûlölet a lelkekre ült
A outra parte se afastou demaisA másik fél túl messze került

Mas se a palavra vem, e já me chamamDe ha jõ a szó, s hívnak már
Proteger o direito, Deus, a pátriaVédeni jogot, istent, hazát
Serei o herói que pisou em nova terraHõs leszek, ki új földre tért
As gerações futuras com certeza entenderãoAz utókor majd biztos megért

A manhã vai me encontrar em uma trincheiraA reggel majd egy sáncon ér
A aurora é linda por si sóA hajnal mind magától szép
Alguns rostos amados ainda aparecemPár szeretõ arc még feldereng
Não esperam por quem eu serei aquiNem azt várják, akivé itt leszek

Enquanto ando, olho a marca na lamaAhogy lépek, nézem a nyomot a sárban
Onde estarão aqueles que vieram antes de mimVajon hol vannak, akik elõttem jártak
O sol ainda vai me ofuscar uma vezA nap ezegyszer elvakít még
Deus te abençoe! Deus te abençoe!Isten hozzád! Isten hozzád!