Fohász
Érzed-e Te is, ahogy gyorsul minden,
S lassanként elmosódik a kép
Úgy hittük tiszták leszünk
Nem vesszük át más bûnét
Félek, hogy minden perccel
Elvész egy cseppnyi büszkeség
Ahogy nõ az Élet sodra
Úgy ölel, s ránt magába a mély
...én sem láttam a Napfényt
Úgy hiszem, hogy szép
Mégis, azt hallottam
Felperzsel, amit csak ér
Az éjt is meg kell szokni,
Álmunk csak fohász
Valami szép után, valami jobb után
Valami egészen más után
Emlékszel-e olyan képre
Mi hordozza at új ígéretét?
Ha volt - én összetéptem
Mielõtt még mást elér
Jobb volt, így elpusztítva
Mintha rossz kezekbe tér
Készüljünk hosszú télre,
Mi sötét, s véget nem ér
Súplica
Você sente também, como tudo acelera,
E aos poucos a imagem se desfoca?
Achávamos que estaríamos limpos,
Não vamos carregar o pecado de outro.
Tenho medo que a cada minuto
Um pouco da nossa dignidade se perca.
À medida que a corrente da Vida cresce,
Ela nos abraça e nos puxa para o fundo.
...eu também não vi a Luz do Sol,
Acho que é bonita.
Ainda assim, ouvi queima tudo
Que toca, que sente.
A noite também precisa ser acostumada,
Nosso sonho é apenas uma súplica
Por algo belo, por algo melhor,
Por algo completamente diferente.
Você se lembra de alguma imagem
Que carrega a nova promessa?
Se houve - eu a rasguei
Antes de alcançar outro.
Era melhor assim, destruído,
Do que cair em mãos erradas.
Preparemo-nos para um longo inverno,
Que é escuro e sem fim.