Soha Már
Látom megört az élet
Bár hinném ettõl szép
Ahogy görnyedünk még lejjebb
Pedig érzem, lehetett volna
Kicsit más, mint miképp ért
De félek, ami kínoz
Nekünk az kell, az a miénk
...és a hajnal nálad ér
Talán el is hisszük egyszer
Hogy ez az egész több, mint játék
Játék, mint bánsz ezerszer
Ha már érzed épp elég
És nincs mélyebbre semmi
Csak kell, hogy kicsit fájjon
S ha fáj, hát jöhet bármi
Jöhet még...
Így élünk, alagútban
Mit nem ér soha a fény
De miért is hagynánk el
Hisz nincs másunk, csak a sötét
...és az éj majd nálad ér
Ott állunk majd a csendben
Egy végsõ táncra hívlak
Így múlunk el mi ketten
Hát ölelj, vagy hagyj el
És ölj meg újra
Hadd érezzem, milyen
Ha elvesztelek
Hogy ki marad földön
Úgysem számít
Másnak csak teher
Hogy mi van Veled
Szeress és szítsd fel
A kósza lángot
Ha kialszik, nem izzik fel
Soha már
Mindig is pont ilyen sorsa vágytál
Nem is lehetsz más
Soha már
Csendbe zár, oly üres a kép
Ahogy elveszítünk mindent
Mert magával visz mindent az éj
Magával visz mindent
S bár a fáj a vég, lassan csitul
Mint a végsõ szavak a mélyben
És magával visz mindent az éj
Magával visz mindent
Amanhã Chegará
A vida me pegou de jeito
Se ao menos eu acreditasse que é bonito
Enquanto a gente se curva ainda mais
Mas eu sinto, poderia ter sido
Um pouco diferente do que foi
Mas tenho medo, o que nos atormenta
É o que precisamos, é nosso
...e a manhã chega com você
Talvez um dia a gente acredite
Que tudo isso é mais do que um jogo
Um jogo, como você lida mil vezes
Se você já sente que é o suficiente
E não há nada mais profundo
Só precisa doer um pouco
E se dói, pode vir o que vier
Pode vir mais...
Assim vivemos, num túnel
Onde a luz nunca chega
Mas por que deixar isso pra trás
Se não temos nada além da escuridão
...e a noite chega com você
Lá estaremos em silêncio
Te convido pra uma dança final
Assim nos despedimos nós dois
Então me abrace, ou me deixe
E me mate de novo
Deixa eu sentir como é
Te perder
Quem fica na terra
Não importa
Pra outros é só um fardo
O que acontece com você
Ame e acenda
A chama perdida
Se apagar, nunca mais brilhará
Nunca mais
Sempre quis um destino assim
Não poderia ser diferente
Nunca mais
O silêncio fecha, a imagem é tão vazia
Enquanto perdemos tudo
Porque a noite leva tudo embora
A noite leva tudo
E embora a dor do fim, aos poucos se acalma
Como as últimas palavras no fundo
E a noite leva tudo embora
A noite leva tudo.