Ha Lesz Hajnal
Az éj elért a fal mentén
Mondják reggel itt volt
Talán mindig is állt
Az út itt véget ér
Éjjelre fölémhúzom
Az avart, s alszom tovább
Hajnalsugár, ha ér
Majd újra nézem mindazt
Ami épen maradt még
Ami engem jelent még
És végsõ tettre bírhat
Míg fénye bennem él
Nehogy felkelts azért
Arcom, ha földbe fúrom
Lehet, így jobb, s nem árt
Egy kép magába zár
Feltûnnek régmúltromok
És az egy, ami még áll
Nem kész dõlni még
Hallom, hogy csontom roppan
Vér festi rút falát
Az út itt véget ér
Búcsúzom, fölémhúzom
Az avart, s alszom tovább
Néha fáj
A mélység
Nem enged át
A föld véd
Míg fel bírsz állni
Ha tudsz még járni
Míg véred rohan
Menj tovább!
Ha az ízét érzed
És részed kéred
Míg lelked lobog
Menj tovább!
Quando Amanhecer
A noite chegou na beira do muro
Dizem que de manhã esteve aqui
Talvez sempre tenha estado
O caminho aqui chega ao fim
À noite eu me cubro
Com as folhas secas e durmo mais
Raio de sol, se chegar
Vou olhar de novo tudo isso
O que ainda sobrou
O que ainda me representa
E pode me levar a um ato final
Enquanto sua luz vive em mim
Não me acorde, por favor
Meu rosto, se eu enterrar na terra
Talvez assim seja melhor, não faz mal
Uma imagem se fecha em si
Ruinhas do passado aparecem
E a única que ainda permanece
Não estou pronto pra cair ainda
Ouço meus ossos estalando
Sangue pinta a parede feia
O caminho aqui chega ao fim
Me despeço, me cubro
Com as folhas secas e durmo mais
Às vezes dói
A profundidade
Não me deixa passar
A terra protege
Enquanto você conseguir se levantar
Se ainda puder andar
Enquanto seu sangue corre
Siga em frente!
Se você sentir o gosto
E pedir a sua parte
Enquanto sua alma brilhar
Siga em frente!