A Lámpagyújtogató Dala
Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát.
Az ágyból
Idegen szerelmek illata száll az ágyból,
Az ágyból
Idegen szerelmek illata száll az ágyból.
Budapest fényeit már nem én gyújtom meg
Az egész város régóta beteg
És veled is, édes, valahogy másképp van,
Mint ahogyan normálisan lehet.
Budapest fényeit már nem én gyújtom meg
Az egész város régóta beteg
Az egész országban valami másképp van,
Mint ahogyan normálisan lehet.
Enyém volt régen
Az egész város,
A fénynek tudója voltam,
Halállal határos
Szûk utcák hívtak engem,
Ha hívtak, hát mentem,
Vége már.
Zuhan a város,
Zuhan az élet,
Velük zuhanok,
Magam is félek,
Furcsán-hidegen
Égnek a fények,
Áll a bál.
Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll,
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát.
A Canção do Acendedor de Lâmpadas
O último desejo
Está embaixo da janela
Sobreviveu à noite,
O último desejo
Acende um cigarro
E em uma poça
Se olha.
Do leito
O cheiro de amores estranhos vem do leito,
Do leito
O cheiro de amores estranhos vem do leito.
As luzes de Budapeste eu já não acendo mais
A cidade inteira há muito tá doente
E com você, meu bem, tá tudo diferente,
Do jeito que normalmente seria.
As luzes de Budapeste eu já não acendo mais
A cidade inteira há muito tá doente
Em todo o país, algo tá diferente,
Do jeito que normalmente seria.
Era minha, há tempos
A cidade inteira,
Eu era quem sabia da luz,
Frente à morte
Ruas estreitas me chamavam,
Se me chamavam, eu ia,
Acabou.
A cidade tá caindo,
A vida tá caindo,
Com elas eu caio,
Eu também tenho medo,
Estranhamente frias
As luzes queimam,
A festa tá parada.
O último desejo
Está embaixo da janela,
Sobreviveu à noite,
O último desejo
Acende um cigarro
E em uma poça
Se olha.