A Végén Majd Meghajlunk
Eljött a perc,
Robbanj, ha félsz,
Ha kihűl a láng,
Meghal a fény...
Legalább ne hazudj,
Hogy nem félsz itt maradni,
Karót faragni, torkot harapni.
Védeni a puszta testeddel
Nem haragszom, menj, ha menned kell!
Vissza a szemétdombra,
Vésd rugós késsel a homlokodba,
Csak meg ne ijeszd a sérült gyermeket
Ami benned él, csak túl ostoba!
A kordon és megint ugyanaz a szöveg
Ha fut a nyomorék, röhög a tömeg
Véres a hús és túl sok a köret
Inkább állj odébb öreg!
Félre tettek!
Azok a tetvek, észre se vettek,
Mosolyogva mindent elvettek!
Elvileg, ha úgy szerettek,
Mondd, miért nevettek?
Eljött a perc,
Robbanj, ha félsz
Kihűlt a láng
Meghalt a fény...
Legalább ne hazudj,
Hogy nem félsz álmodozni,
Fegyvercső ellen lázadozni,
Hát bazd meg! te vagy megszorulva?!
Ha szíven szúrtak, hát szüless újra!
Egy bólogatónak az életébe,
A félelmeid szégyenében,
Konzerv élet a nép nevében,
A pusztítás hevében.
Ha az ország óvna, szép is lenne,
De csak köpköd felém széllel szemben.
Hát ez került harminc évembe?!
A kurva életbe!
Nem vagyok több egy "undorító"-nál,
Ezután te mit szólnál?!
A cél él még!
Csak félsz!
Attól, amit a véredben találsz,
Meglátják, mennyit érsz!
Mondd, mit veszíthetsz már?
Hiszen mindent elbasztunk rég!
Mielőtt végigfolytanád
Sok százezrek szívét,
Csak tapsoljál, talán
A végén majd meghajlunk!
Mert nálunk ez így szokás!
Mert így nevelt anyám
És hitt benne, hogy az ember jó
És vannak még csodák!
Ma már tudom, hogy tévedett!
De minden ember más,
Hogy élnél ma, ha tudnád,
Hogy holnap vége és nem lesz folytatás?
Isten áldjon
Hogy jobban fájjon!
Rémálmunkból
Áldás szálljon rád!
No Final, Vamos Nos Curvar
Chegou a hora,
Exploda se tiver medo,
Se a chama se apagar,
A luz vai morrer...
Pelo menos não minta,
Que não tem medo de ficar,
Talhando um pedaço, mordendo a garganta.
Proteger com seu corpo nu
Não tô bravo, vai, se você precisa ir!
De volta ao lixão,
Grave com uma faca de mola na sua testa,
Só não assuste a criança ferida
Que vive dentro de você, só é muito burra!
A grade e de novo o mesmo discurso
Se o aleijado corre, a multidão ri
A carne tá sangrando e tem muita guarnição
Melhor se afasta, velho!
Te deixaram de lado!
Aqueles piolhos, nem perceberam,
Sorrindo, levaram tudo!
Teoricamente, se te amavam,
Diz, por que riram?
Chegou a hora,
Exploda se tiver medo
A chama se apagou
A luz morreu...
Pelo menos não minta,
Que não tem medo de sonhar,
Revoltar-se contra a arma,
Ah, se foda! você tá encurralado?!
Se te apunhalaram, então renasça!
Na vida de um acenador,
Na vergonha dos seus medos,
Vida de conserva em nome do povo,
Na fúria da destruição.
Se o país te protegesse, seria bonito,
Mas só cospe em mim contra o vento.
Isso custou trinta anos da minha vida?!
Puta que pariu!
Não sou mais que um "nojento",
E você, o que diria?!
O objetivo ainda vive!
Só tem medo!
Do que encontra no seu sangue,
Vão ver quanto você vale!
Diz, o que você pode perder?
Já que a gente já estragou tudo!
Antes que você derrame
Os corações de centenas de milhares,
Só aplauda, talvez
No final, a gente se curve!
Porque aqui é assim que funciona!
Porque foi assim que minha mãe me criou
E acreditou que o homem é bom
E que ainda existem milagres!
Hoje eu sei que ela estava errada!
Mas cada um é diferente,
Como você viveria hoje, se soubesse,
Que amanhã acaba e não vai ter continuação?
Deus te abençoe
Para que doa mais!
Que da nossa pesadelo
Uma bênção venha sobre você!