Ártatlan szikra
Bárcsak újra kezdhetném
Bárcsak megfordíthatnám
Sorsom kerekét
Még bennem él mi neked már a múlt
Szívem megnyugvásra várt
De a lárma nem halkul
Ajtód kulcsra zártad, kint rekedtem én
Bár oly messze vagy egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még
Egy ártatlan szikra, mi mindent porig éget
És a híd mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít szó nélkül itt hagy, megannyi fájó emlékkel
Eddig minden rendben volt
Hittem végre megtalált
Az a fény az álmomból
Most mégis könnyem áztat el
Hisz megrémít a távolság
S ha hívlak nem felelsz
Ajtód kulcsra zártad, kint rekedtem én
Bár oly messze vagy egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még
Egy ártatlan szikra, mi mindent porig éget
És a híd mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít szó nélkül itt hagy, megannyi fájó emlékkel
Nézz rám, így nem múlhat el!
Már bánom, nem hagytam hogy lásd
Mily gyorsan olvad szét
Szemeid lángjától az a kőbe vésett büszkeség
Már annyi versem szól hozzád
Már attól félek mit sem ér
Telnek napjaim, csak gyűlnek még
S nem ülsz mellém
Rossz álom tán..
Kérlek kelts fel hát!
Folyton hátrálsz hogy fájjon még!
Egy ártatlan szikra, mi mindent porig éget
És a híd mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít szó nélkül itt hagy, megannyi fájó emlékkel
Rossz álom tán..
Faísca Inocente
Quem me dera poder recomeçar
Quem me dera poder mudar
A roda do meu destino
Ainda vive em mim o que pra você já é passado
Meu coração esperava por paz
Mas o barulho não se aquieta
Você trancou a porta, eu fiquei do lado de fora
Mesmo tão longe, você só se afasta mais
Só pra doer mais
Uma faísca inocente que queima tudo até o chão
E a ponte que construímos, agora já não te alcança
A quem confiei todos os meus segredos, por quem valia a pena viver
Vira as costas em silêncio e me deixa com tantas memórias dolorosas
Até aqui tudo estava bem
Eu acreditei que finalmente tinha encontrado
Aquela luz do meu sonho
Agora, no entanto, minhas lágrimas a molham
Pois a distância me assusta
E se eu te chamo, você não responde
Você trancou a porta, eu fiquei do lado de fora
Mesmo tão longe, você só se afasta mais
Só pra doer mais
Uma faísca inocente que queima tudo até o chão
E a ponte que construímos, agora já não te alcança
A quem confiei todos os meus segredos, por quem valia a pena viver
Vira as costas em silêncio e me deixa com tantas memórias dolorosas
Olhe pra mim, assim não pode acabar!
Já me arrependo de não ter deixado você ver
Como derrete rápido
Aquela pedra esculpida pela chama dos seus olhos
Já escrevi tantos versos pra você
Agora tenho medo de que não signifiquem nada
Os dias passam, só se acumulam
E você não se senta ao meu lado
Um pesadelo talvez...
Por favor, me acorde!
Você está sempre recuando só pra doer mais!
Uma faísca inocente que queima tudo até o chão
E a ponte que construímos, agora já não te alcança
A quem confiei todos os meus segredos, por quem valia a pena viver
Vira as costas em silêncio e me deixa com tantas memórias dolorosas
Um pesadelo talvez..