Végsõ Felvonás
Valami feszít itt belül
Fáj az élet.
Az igazságtalanság mondd
Miért gyõzhet?!
Összetört minden, elveszett
Nem érzem azt, mi velem született.
Minden harc elbukás.
A remény mint kõ, zuhan tovább.
És mindaz mit hittem a múlté már,
Miért is folytatnám.
Ez az önzõ lét, sivár vágy
Hamvaidból épült vár,
S mint forgószél sodorja szét
És véget ér e kínzó lét.
A változás nem jön,
De már nem is várom
Közben az idõ eljár rajtam
És minden máson.
A múltból élek
A végsõ jelenben,
Reményem nincs, nincs a jövõben.
Kiégve minden legbelül,
A közömbösség láncra ver.
Álszent hazugság, ez vagy ember
Ha megkapod, amit akartál
Más is kell…
Minden feszít legbelül
Fáj az élet
A keserû valóság
Megedzett a véghez.
Építõ rombolás utolérte magát
S jutalmunk lesz a magány
Halál.
Último Ato
Algo me aperta aqui dentro
A vida dói.
A injustiça, me diga
Por que pode vencer?!
Tudo se quebrou, se perdeu
Não sinto o que nasceu comigo.
Toda luta é uma derrota.
A esperança como uma pedra, cai sem parar.
E tudo que eu acreditava já é passado,
Por que eu continuaria?
Essa vida egoísta, desejo árido
Um castelo construído das suas cinzas,
E como um furacão, espalha tudo
E acaba essa existência dolorosa.
A mudança não vem,
Mas eu também não espero mais
Enquanto o tempo passa por mim
E por tudo mais.
Vivo do passado
No último presente,
Não tenho esperança, não há futuro.
Queimado por dentro,
A indiferença me acorrenta.
Hipócrita mentira, é isso que você é
Se conseguir o que queria
Vai querer mais…
Tudo aperta por dentro
A vida dói
A amarga realidade
Me moldou até o fim.
A construção da destruição me alcançou
E nossa recompensa será a solidão
Morte.