Örökké
Szólít a végtelen
Teremtsek képére
Adjak újat a földnek, az égnek
Írjam újra a tételt
Sosem éreztem
Hogy kérhetnék cserébe
Alkotás ad érdemet létnek
Én is csak annyit érek
Kezemben már minden eszköz
Kezemben minden élet
A változás a Ti javatok lészen
Míg gyûlöltök és szerettek
Én teremtek...
Az öröklét, végtelenség
Új utat vár, jövõt remél
Amit kér, én teljesítem
Bûnbõl, szennybõl oldozok fel, s a
Végzet, majd nyugodni tér
Feledjük halandók jegyét
Élünk majd egy tiszta létben
S nem bûnben fogant teremtésben
Megannyi év
Temérdek kósza érték
Sorokba öntve fakul a lelkem
S mindez mennyit ért?
Elfolyt életem
De nélkülem, s már kérem
Hogy kapjak újra egyetlen évet
Mit önmagáért élek
Az öröklét, végtelenség
Utat talál, jövõt remél
De néha én magam kérem
Láncaimból oldozzon fel a
Végzet, mely mindenkit ér
Üsse rám halandók jegyét
S e tébolyból, mit magam kértem
Oldjon fel, oldozzon fel...
Eternidade
Me chama o infinito
Criar à sua imagem
Dar algo novo à terra, ao céu
Reescrever a lição
Nunca senti
Que poderia pedir algo em troca
A criação dá valor à vida
Eu também sou só o que valho
Em minhas mãos já estão todas as ferramentas
Em minhas mãos toda a vida
A mudança será para o seu bem
Enquanto vocês odeiam e amam
Eu crio...
A eternidade, o infinito
Um novo caminho espera, um futuro espera
O que pede, eu realizo
Das culpas, das sujeiras eu liberto, e o
Destino, então, vai descansar
Esqueçamos a marca dos mortais
Viveremos em uma existência pura
E não em uma criação concebida no pecado
Tantos anos
Incontáveis valores perdidos
Moldados em linhas, minha alma desbota
E tudo isso, quanto valeu?
Minha vida escorreu
Mas sem mim, e já peço
Que me deem de novo um único ano
Que eu viva por si só
A eternidade, o infinito
Encontra um caminho, espera um futuro
Mas às vezes eu mesmo peço
Que o destino me liberte das minhas correntes
O destino, que atinge a todos
Marque em mim a marca dos mortais
E desta loucura, que eu mesmo pedi
Libere-me, liberte-me...