Örökké

Eternidade

Örökké

Me chama o infinitoSzólít a végtelen
Criar à sua imagemTeremtsek képére
Dar algo novo à terra, ao céuAdjak újat a földnek, az égnek
Reescrever a liçãoÍrjam újra a tételt

Nunca sentiSosem éreztem
Que poderia pedir algo em trocaHogy kérhetnék cserébe
A criação dá valor à vidaAlkotás ad érdemet létnek
Eu também sou só o que valhoÉn is csak annyit érek

Em minhas mãos já estão todas as ferramentasKezemben már minden eszköz
Em minhas mãos toda a vidaKezemben minden élet
A mudança será para o seu bemA változás a Ti javatok lészen
Enquanto vocês odeiam e amamMíg gyûlöltök és szerettek
Eu crio...Én teremtek...

A eternidade, o infinitoAz öröklét, végtelenség
Um novo caminho espera, um futuro esperaÚj utat vár, jövõt remél
O que pede, eu realizoAmit kér, én teljesítem
Das culpas, das sujeiras eu liberto, e oBûnbõl, szennybõl oldozok fel, s a

Destino, então, vai descansarVégzet, majd nyugodni tér
Esqueçamos a marca dos mortaisFeledjük halandók jegyét
Viveremos em uma existência puraÉlünk majd egy tiszta létben
E não em uma criação concebida no pecadoS nem bûnben fogant teremtésben

Tantos anosMegannyi év
Incontáveis valores perdidosTemérdek kósza érték
Moldados em linhas, minha alma desbotaSorokba öntve fakul a lelkem
E tudo isso, quanto valeu?S mindez mennyit ért?

Minha vida escorreuElfolyt életem
Mas sem mim, e já peçoDe nélkülem, s már kérem
Que me deem de novo um único anoHogy kapjak újra egyetlen évet
Que eu viva por si sóMit önmagáért élek

A eternidade, o infinitoAz öröklét, végtelenség
Encontra um caminho, espera um futuroUtat talál, jövõt remél
Mas às vezes eu mesmo peçoDe néha én magam kérem
Que o destino me liberte das minhas correntesLáncaimból oldozzon fel a

O destino, que atinge a todosVégzet, mely mindenkit ér
Marque em mim a marca dos mortaisÜsse rám halandók jegyét
E desta loucura, que eu mesmo pediS e tébolyból, mit magam kértem
Libere-me, liberte-me...Oldjon fel, oldozzon fel...