Ataraxia
Éjjeli szellem kísértése
Emlékek megidézője
Az élet határát átlépni
A halál arcát meglátni
Egyedüléttel szembesülve
Ébredés és végítélet
Reszketés, zord félelem
Mit a reggel fénye nem ijeszt el
Átok ül most már minden réten
Átkozottak a fák körülöttem
Mérgezett víz élteti
A megújult valóság gyökereit
Végleg összefonódott képek
Tépik szét a régi időket
Az emlékek elhalványulnak
Többé már ki nem szabadulnak
Többé már ki nem szabadulnak
Álommá alakult homályos árnyak
Önmagam lettem a sírásó
A régi világot elhantoló
Kezdetét vette egy másik élet
Ahol minden pillanat küzdelem
Hallom a végső harangszót
Nincs már többé visszaút
Örökké bolyongok a kihalt tájban
Keresem, aki ugyan azt látja
A halott vidéket átható
A mindent fenntartó álmodót
A mindent fenntartó álmodót
Aki nem az árnyak közül való
A szavak végleg elcsitultak
A kimondhatatlan uralma
Szabja át a megdermedt tájat
Névtelenül honol végig a lápon
Maga mögött nevezi meg az eget
A földre száműzi a fellegeket
Lábnyomai az örök átok
Ami eltaposta a valóságot
Én hoztalak le ide
Az élők közé vittelek
Magadat tetted meg uralkodóvá
S mindenki mást a szolgáddá
Az arcodba nézek
De fel már nem ismerlek
Szemem előtt szürke homály
A gondolat mindent átformált
Megjött hát a megváltó
A mindent átváltoztató
A képzeteket elhozó
Az örök létet átformáló
Azt akartad, hogy végleg elvesszek
Hogy a sötét útvesztődben keringjek
De megtaláltam a nem várt kiutat
Már nem raboskodom az uralmad alatt
Szabadságomat ünneplem
Bár még mindig szüntelenül kísértesz
Eggyé váltunk már örökre
De nincs már hatalmad felettem
Ataraxia
A tentação do espírito noturno
Invocador de memórias
Para cruzar as fronteiras da vida
Para ver a face da morte
Confrontado com a singularidade
Despertar e Juízo Final
Tremendo, medo sombrio
O que a luz da manhã não assusta
Curse está agora em cada prado
As árvores ao meu redor estão amaldiçoadas
É animado por água envenenada
As raízes da realidade renovada
Imagens permanentemente interligadas
Eles destroem os velhos tempos
As memórias desaparecem
Eles não serão mais liberados
Eles não serão mais liberados
Sombras borradas se transformaram em um sonho
Eu me tornei o enlutado
Afundando o velho mundo
Outra vida começou
Onde cada momento é uma luta
Eu ouço o sino final
Não há retorno
Eu vagueio na paisagem deserta para sempre
Procuro alguem que veja a mesma coisa
Penetra na terra morta
O sonhador que tudo permeia
O sonhador que tudo permeia
Aquele que não é das sombras
As palavras desapareceram para sempre
A regra do indizível
Remodele a paisagem congelada
Ele caminha anonimamente pelo pântano
Ele nomeia o céu atrás de você
Ele bane os céus para o chão
Pegadas são a maldição eterna
Que roubou a realidade
Eu trouxe você aqui
Eu te levei entre os vivos
Você se tornou governante
E todo mundo é seu servo
Eu olho em seu rosto
Mas eu não te reconheço mais
Névoa cinzenta na frente dos meus olhos
O pensamento transformou tudo
Então o Salvador veio
Tudo muda
Trazendo imaginação
Transformando a existência eterna
Você queria que eu me perdesse para sempre
Para circular em seu labirinto escuro
Mas eu encontrei a saída inesperada
Eu não estou mais preso sob seu governo
Eu celebro minha liberdade
Embora você ainda esteja assombrado
Nos tornamos um para sempre
Mas você não tem mais poder sobre mim