Memento Vivere
Kinek van annyi bátorsága
Hogy a bálványban a szörnyet meglássa
Újrakezdeni, megint élni
Mindent kalapáccsal teremteni
Magam akartam, hogy észre vegyem
A szemek mögött rejlő ürességet
A tekintetekből jöttem rá
Hogy itt egyedül maradtam örökre
Nincs olyan, aki elakarna veszni
Aki a kalapácsot újra felemelné
Erővel lesújtani mindarra
Ami a félelem forrását táplálja
A villám jöttét hirdetnétek
De elpusztulni nem mernétek
Táncolni próbáltok a kötélen
De fösvénységtek üvölt az égbe
Végigtekintek a ködös pusztán
De már csak dermedt emlék az egykori táj
Sötétség borítja be a valóságot
Ahol minden csak árnyéka önmagának
Elkorhadt már mindaz mi látható
Beborított mindent a hajnali hó
Fehér lepelben hűen őrzi
A láthatatlan világ emlék képeit
Az örök lét után vágyódva
Az életet végleg feláldozva
A hófedte tájban betakarva
Az érinthetetlen elcsitulva
Mindent széthordott a fagyos szél
Elveszett már a megszokott kép
Az élet a halállal átitatva
A kezdet a véggel lezárva
Fertőzött minden gondolat
Az elmúlás jelenvalóságával
Minden csak véges és múló álom
A felébredés az illúziót
Végleg a valóságba zárja
Kitudna még olyat gondolni
Amiben a vég meg nem látszódik
Üresen és végtelenül
Az életet választani emlékül
Az életet választani emlékül
Életben maradni végtelenül
Viva o momento
Quem tem tanta coragem
Para ver o monstro no ídolo
Para começar de novo, para viver de novo
Crie tudo com um martelo
Eu queria me notar
O vazio por trás dos olhos
Eu descobri
Que eu fui deixado aqui sozinho para sempre
Não há ninguém que queira perder
Quem levantaria o martelo novamente
Derrubar tudo
O que alimenta a fonte do medo
Você iria anunciar a chegada do relâmpago
Mas você não ousaria morrer
Você está tentando dançar na corda
Mas sua mesquinhez rugiu para o céu
Eu olho através da planície enevoada
Mas a paisagem anterior é apenas uma memória congelada
A escuridão cobre a realidade
Onde tudo é apenas uma sombra de si mesmo
Tudo que vemos esta podre
Estava coberto de neve pela manhã
É fielmente guardado em um véu branco
Imagens de memória do mundo invisível
Desejo de existência eterna
Sacrificando vida para sempre
Coberto por uma paisagem coberta de neve
O intocável é silenciado
Tudo foi espalhado pelo vento gelado
A imagem usual já está perdida
Vida imbuída de morte
O começo está fechado com o fim
Cada pensamento foi infectado
Com a presença de falecimento
Tudo é apenas um sonho finito e passageiro
Despertar é uma ilusão
Isso fecha para a realidade de uma vez por todas
Você poderia pensar em outra coisa
Em que o fim não é visível
Vazio e sem fim
Escolher a vida é uma memória
Escolher a vida é uma memória
Ficar vivo indefinidamente