Újászülettett
Új testet s új lelket adott
szárnyaival vállamhoz ért,
két szemével a szemembe nézett,
s a világot láttam, mit senki sem ért.
Látom s hallom,
egy altatódalt dúdol,
az arcán pergett egy könnycsepp
s a háborúra gondolt.
Halálom napján, ha visszanézek
mély kétség járja át lelkemet
s remegõ hangom az õ szaván szól,
lesz-e majd, aki eltemet.
Mindent égetõ, máglyák hamvát,
a szél kavarja.
Ifjak s vének vérével festi,
fohászát falra.
Szemében láttam a koponyák hegyét,
a vértõl áztatott Golgotát,
s láttam csalódva kínjai közt,
égni a béke templomát.
Renascido
Um novo corpo e uma nova alma me deu
com suas asas tocou meu ombro,
dos seus olhos olhei nos meus,
e vi o mundo que ninguém entendeu.
Vejo e ouço,
uma canção de ninar sussurra,
uma lágrima escorre em seu rosto
e ela pensa na guerra.
No dia da minha morte, ao olhar pra trás
uma profunda dúvida invade minha alma
e minha voz trêmula ecoa suas palavras,
haverá alguém que me enterre?
Queima tudo, as cinzas da fogueira,
o vento as espalha.
Com o sangue de jovens e velhos pinta,
sua prece na parede.
Em seus olhos vi o pico das caveiras,
a Golgota ensanguentada,
e vi, decepcionado em suas dores,
a igreja da paz queimando.