A Tûz Éjszakája
Magába foglaló világ végén
A természet fonta a sorsod
Tanultad ezer hazug nyelven,
A fügefa csak fügét teremhet
Élni születtél nem istennek
Anya szült, kit megölt a bánat
Adott tüzet egy vadléleknek
S hitte az átölelt test sohasem fájhat
Mély, mély ez az érzés
Belülrõl feszít kívülrõl eltakar
Gyermek vagy kit az anyja altat
S én fogom kezed, õrzöm álmodat
De az álmot gyilkolja az ébredés
S a világ megsebzi homlokod
Szemedbe vér folyt, eltûnt mi szép volt
Hát könnyezni többé már nincs okod
Harci ménekkel indulunk. Új feltámadás
A Noite do Tûz
No fim do mundo que te envolve
A natureza teceu seu destino
Aprendeu em mil línguas enganosas,
A figueira só pode dar figos
Você nasceu pra viver, não pra ser deus
Mãe te trouxe, mas a dor a matou
Deu fogo a uma alma selvagem
E acreditou que o corpo abraçado nunca doeria
É profundo, profundo esse sentimento
Aperta por dentro, esconde por fora
É como uma criança que a mãe embala
E eu vou segurar sua mão, proteger seu sonho
Mas o sonho é assassinado pelo despertar
E o mundo fere sua testa
Sangue escorre dos seus olhos, o que era belo se foi
Então não há mais motivo pra chorar
Partimos com corcéis de batalha. Uma nova ressurreição