Az Út végén (A Vándor)
Orion:
Ha hinnél, mit tennél?
Ha látnád, hogy élnéd túl, az út végét?
Ha hinnél még?
Ha hívnál, mit kérnél?
Ha várnál, miért félnél tőlem,
Ha hinnél még?
Egy szál gyertya ég, az én vagyok.
Óvlak még, itt vagyok,
De ha kialszik a fény, a Vándor útra kél,
És nincs tovább.
Anya hangja:
Nézd! Ő egy gyermek, aki fél.
Aki nem tudja még, ha vágyak nélkül él,
Nem lobban a tűz, nem ragyog a fény,
Elnyeli majd a feledés.
Uriel:
Nézd! Ő egy Utazó, aki fél.
Vitorláját nem tépi a szél, eltévedt az élet tengerén,
Nem mozdul a víz, nem várja a rév,
Elnyeli majd a feledés.
Kórus:
Küldj érte hírnököt,
Adja át egy új élet ígéretét.
Hívd Őt, hogy jöjjön el,
A tűznél ülve dúdolja egy új dal kezdetét.
No Fim do Caminho (O Viajante)
Orion:
Se você acreditasse, o que faria?
Se visse como sobreviveria, no fim do caminho?
Se ainda acreditasse?
Se te chamasse, o que pediria?
Se esperasse, por que teria medo de mim,
Se ainda acreditasse?
Uma vela acesa, sou eu.
Te protejo ainda, estou aqui,
Mas se a luz se apagar, o Viajante parte,
E não há mais volta.
Voz da Mãe:
Olha! É uma criança que tem medo.
Que ainda não sabe viver sem desejos,
O fogo não arde, a luz não brilha,
A memória será engolida pelo esquecimento.
Uriel:
Olha! É um Viajante que tem medo.
Sua vela não é puxada pelo vento, perdeu-se no mar da vida,
A água não se move, não espera a balsa,
A memória será engolida pelo esquecimento.
Coro:
Mande um mensageiro por ele,
Que traga a promessa de uma nova vida.
Chame-o para vir,
Sentado ao fogo, cantarolando o começo de uma nova canção.