Álom
Fénylett az hold,
mikor szólt egy hang az éjben,
halkan mesélt,
szava könnyen szállt a szélben,
átkarolt lágyan
és eltűntünk az éjben.
Hát jöjjön az álom,
hol volt, hol nem volt
az éjjel most csak rólunk szól.
Bármerre jártunk,
a táj szép, mint az éden,
ültünk a holdon
és úszkáltunk a fényben,
két elhulló csillaggal
labdáztunk az égen
elszédít az álom,
hol volt, hol nem volt
az éjjel most csak rólunk szól.
Az álom de szép volt,
csak ránk várt az égbolt,
a hajnal szele hív el engem,
nem lát már a vén hold.
A virágok unták,
hogy állnak kinn a réten,
pillangóvá váltak
és elszálltak a szélben,
a víz lágy csókot vált
tűz szerelmével
kár, hogy csak álom,
hol volt, hol nem volt
a hajnal már nem rólunk szól.
Az álom de szép volt,
csak ránk várt az égbolt,
a hajnal szele hív el engem,
nem lát már a vén hold.
Sonho
A lua apareceu,
quando uma voz soou na noite,
sussurrando histórias,
suas palavras dançavam no vento,
me abraçou suavemente
e desaparecemos na escuridão.
Então venha o sonho,
onde era, onde não era
agora a noite fala só de nós.
Por onde andamos,
a paisagem é linda como o paraíso,
sentamos na lua
e flutuamos na luz,
com duas estrelas cadentes
brincamos no céu
o sonho te deixa tonto,
onde era, onde não era
agora a noite fala só de nós.
O sonho era tão lindo,
apenas o céu nos esperava,
O vento da aurora me chama,
a velha lua já não me vê.
As flores estavam entediadas,
por ficarem paradas no campo,
se tornaram borboletas
e voaram com o vento,
o água trocava beijos
com o amor do fogo
é uma pena que seja só um sonho,
onde era, onde não era
a aurora já não fala mais de nós.
O sonho era tão lindo,
apenas o céu nos esperava,
O vento da aurora me chama,
a velha lua já não me vê.