Két Utazó
Fagyos az éj, süvít a szél,
Fut a vízen egy fénylő hajó,
Örök a tél, hol partot ér
Zúg egy távoli bús harangszó.
Két szótlan árny,
Ki partra száll,jött
Hogy folytassa ősi harcát.
Mögöttük holt évmilliók,őrzik
Küzdelmük régi titkát.
Az egyik bajt hoz és pusztít,
A másik új reményt ad, meggyógyít.
Hol ember él, mindig s mindenütt
Így van ez, í-így!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek én,
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!
Két utazó, rossz és a jó
Jár a végtelen évek útján.
Rég tudják ők, egyik sem győz,
Ám e harc örök végzetük már.
Az egyik háborúkat szít,
A másik elfeledtet minden kínt,
Míg ember él, mindig s mindenütt
Így lesz ez, í-így!
Nyújtsd a kezed, félek,hogy két
Világ közt elveszítlek majd
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek én,
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!
Nyújtsd a kezed, félek,hogy két
Világ közt elveszítlek majd
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek én
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!
Nyújtsd a kezed,óh
Nyújtsd a kezed,
Az álmod itt bent új világot hajt.
Nyújtsd a kezed,óh
Nyújtsd a kezed,
Az álmod itt bent új világot hajt.
Dois Viajantes
A noite tá fria, o vento assobia,
Navega na água um barco brilhante,
O inverno é eterno, onde a costa se encontra,
Ressoa um distante e triste badalar.
Duas sombras mudas,
Que pisam na areia, vieram
Pra continuar sua luta antiga.
Atrás deles, milênios mortos, guardam
O segredo de sua velha briga.
Um traz a desgraça e destruição,
O outro dá nova esperança, cura a dor.
Onde há gente, sempre e em todo lugar
É assim que é, é-assim!
Estenda a mão, tenho medo que entre
Dois mundos eu te perca,
Me abrace de um jeito que sinta, seu sonho
Aqui dentro brota uma nova flor!
Estenda a mão, tenho medo que entre
Dois mundos eu te perca,
Fique comigo e sinta, um instante
Agora é mais que a vida!
Dois viajantes, o mal e o bem
Caminham na estrada infinita dos anos.
Já sabem há muito, nenhum vence,
Mas essa luta é seu destino eterno.
Um incita guerras,
O outro faz esquecer toda dor,
Enquanto houver gente, sempre e em todo lugar
Assim será, é-assim!
Estenda a mão, tenho medo que entre
Dois mundos eu te perca,
Me abrace de um jeito que sinta, seu sonho
Aqui dentro brota uma nova flor!
Estenda a mão, tenho medo que entre
Dois mundos eu te perca,
Fique comigo e sinta, um instante
Agora é mais que a vida!
Estenda a mão, tenho medo que entre
Dois mundos eu te perca,
Me abrace de um jeito que sinta, seu sonho
Aqui dentro brota uma nova flor!
Estenda a mão, tenho medo que entre
Dois mundos eu te perca,
Fique comigo e sinta, um instante
Agora é mais que a vida!
Estenda a mão, oh
Estenda a mão,
Seu sonho aqui dentro brota um novo mundo.
Estenda a mão, oh
Estenda a mão,
Seu sonho aqui dentro brota um novo mundo.