Megfagyott Föld
Megfagyott föld, ó, az arcom.
Nem pereg már róla könny.
Köd borul reám, és a néma bús közöny.
Megfagyott föld, ó, az arcom.
Megfagyott két kezem két száraz ág.
Nem beszélek én, nem beszélek én.
Elhervadt a szóvirág.
Elszökött a nappal.
Kibobtott hajjal terül rá az ég.
Huóóóóó
Megnem írott dallam, amit oly halkan, halkan hord a fáradt szél. óóóóóóóó
Megfagyott föld, ó, az arcom.
Hóóó, a lélek elhagyott.
Elborít a füst
Nem tudom, hogy hol vagyok.
Terra Congelada
Terra congelada, oh, meu rosto.
Não rola mais lágrima dele.
Névoa cai sobre mim, e a mudez triste do descaso.
Terra congelada, oh, meu rosto.
Minhas duas mãos congeladas, como galhos secos.
Não falo eu, não falo eu.
A flor da palavra murchou.
O dia escapuliu.
Com o cabelo bagunçado, o céu se estende.
Huóóóóó
Melodia não escrita, que o vento cansado leva tão suavemente, óóóóóóóó.
Terra congelada, oh, meu rosto.
Hóóó, a alma me abandonou.
O fumo me envolve.
Não sei onde estou.