Szénrózsa

Rosa dos Ventos

Szénrózsa

Pára corre assimPára fut be így
Vidro finoVékony üveget
No escuro do invernoTél sötétjén
Como nas paredesAhogy a falakban
As memórias brotamAz emlék tenyészik

Na cama duraDurva ágyban
Pequenos planetasApró bolygók
Ainda dormemSzunnyadnak még
Nos caminhos da rosa dos ventosA szélrózsa útjain
Vocês cresceram!Nagyra nõttök!

Um banquete foi feito aqui pelo ladrão espelhoTort ült itt a tolvaj tükör
Suas taças eram coroadas de abundânciaTálait bõség koronázta dússá
A celebração da existênciaA létezés ünnepe
Deixou suas marcas secasSzertehagyta megszáradt nyomait

O gelo quebrado gruda na janelaAz ablakra törött fagy tapad
Na porta, a chuva ferveAz ajtón forr az esõ

Água circula debaixo da cadeiraA szék alatt víz kering
Dentro dela, a areiaBenne a homok
E os rios amargos me levamÉs elvisznek keserû patakok
Já me levam pelas colinasVisznek már a dombokon
Ouço como a luz do solHallom, ahogy a napfény
Corta as folhas assustadasÁtvág az ijedt lombokon
Partindo para roubar para o oesteRabolni indul nyugatnak
Do norte, a estrela projeta sombraÉszakról csillag vet árnyékot
Sobre cabanas órfãsÁrva kunyhókra
E o mundo continua pulsandoÉs továbblüktet a világon
Mas ainda sou levado por rios amargosDe engem visznek még keserû patakok
Por planícies nebulosasFátylas rónákon
Germina a luz em brotos saltitantesFelpattanó csírákban tágul a fény
E embora o mel negroÉs bár legyek fekete mézét
Tenha aprisionado a rosa na manhã que se esvaiZárta a rózsába a tûnõ reggel
A noite também a rasgaAz este fel is tépi azt
SempreMindig

Agora vejo uma ponte velha acima de mimMost vén hidat látok fölöttem
E a lua já afunda comigo nas alturasÉs már süllyed velem a hold a magasba
Canta pálido sobre a felicidadeBoldogságról dúdol sápadtan
E a pobre princesaÉs szegény királylányról
No meio de rios amargosKeserû patakok rengetegében
Um salgueiro se inclina sobre elaFûzfa hajol rá
Sob o espelho onduladoFodros csepptükör alatt
Sob o ladrão espelhoTolvaj tükör alatt

"Venha comigo, errante„jöjj velem, bolyongó
A chama do seu coração não se apaga na cinzaSzíved lángját hamu nem oldja
Siga minhas pegadasKövesd nyomaim
Por um outro caminho do tempoAz idõ egy másik ösvényén
Meu castelo acorda com sua voz suave"Kastélyom halk szavadtól ébred"

"Beleza é o seu trono!"„szépség a te trónod!"

"Na névoa densa dos meus salões„termeim nehéz ködében
Árvores emaranhadas, como estátuasHálós fák, mint szobrok
Na folhagem seca do desejoA vágy száraz avarában
Lá você encontraráOtt leled
Seu amado perdido"Elveszett kedvesed"

"Esconde o segredo dos deuses„istenek titkát rejti
Cada um de seus sons"Minden hangod"

"Embora a carne de pele clara„bár fehérhúsú anyagra
Seja acorrentada pela rotação,Láncot ver a forgás,
Acredite -Azért hidd -
O que uma vez foi concebidoAmi egyszer megfogant
Viverá para sempre!"Örökkön élni fog az!"

Já um vento vermelho abraçaMár vörös szél karol
Além da velha colinaÖreg lankán túl
Até o castelo silenciosoNéma kastélyig
E sintoÉs érzem
Pára corre assimPára fut be így
Vidro finoVékony üveget
No escuro do invernoTél sötétjén
Como na vida se acendeAhogy az élõben fellobban
O carvão morto.A halott szén.