Új Glória
Akár a hajnalba nyúló hosszú álomfonál
Nyughatatlanná vált most a világ
Percei pengeként vágnak sûrû forró ereket át
Nem hagyva mást csak hideg, jéghideg ûrt maga után
Álmos fáradt az éjjel lágy esõ csordogál
Fentrõl a mélybe hullva s végig a templom falán
A márvány oltáron fekve kérlek most úgy ölelj át
Ahogy az esõ hangjai ölelik az éjszakát
Megfagyott márvány ágyon utolsó forró óránk
Elõttünk nincs más semmi csak a kéj s majd a halál
Angyalok fájó hangja Istennek fájó keresztjén
Halk sikolyod újra írja mi most enyém még
Most fáj még - de halálunkkal boldogságunk kél
Remélj s majd én - új glóriádat elhozom ma még
Azt sosem…
Nova Glória
Assim como um longo fio de sonho que se estende até a aurora
O mundo agora se tornou inquieto
Os segundos cortam como lâminas, atravessando veias quentes
Não deixando nada além de um vazio frio, gélido atrás de si
A noite está cansada, a suave chuva escorre
Caindo do alto, deslizando pela parede da igreja
Deitado no altar de mármore, por favor, me abrace assim
Como os sons da chuva abraçam a noite
Em uma cama de mármore congelada, nossa última hora quente
Diante de nós não há nada, apenas o prazer e depois a morte
A dor dos anjos na dolorosa cruz de Deus
Teu sussurro novamente escreve o que agora é meu ainda
Agora dói ainda - mas com nossa morte, nossa felicidade renasce
Espero e então eu - trarei tua nova glória ainda hoje
Isso nunca...