Malaszt
Önfényben öntudatlanul zajlik a lét
Kebléhez kígyókat szorít
mennydörög az Ég
És ezer sebből fáj, ha reménye mind elszáll
Romlatlan húsokon belül
haldoklik a lét
Dicsértessék az Isten
elég pénzért
Ha ezer sebből is fájt
hitemre új nap várt
Minden rám dobott kő
kenyérként hullott rám
Onnan már nem volt száz új ígéret
Engem várt
Reszket a kíntól a lélek
Figyelj rám... Van egy szó...
Öleld át... Az utolsó...
Itt vár...
Ő lesz majd mindened belül
Rád ragyog a fény
Kínjával újra megfeszül
Megtisztul az Ég
Ha ezer sebből is fáj
malasztja rajtad már
Az Ő szívében tör
A tiédben árulás
Innen már nem lesz száz új ígéret
Téged vár
Reszket a kíntól a lélek
Figyelj rá... Van egy szó...
Öleld át... Az utolsó...
Itt vár...
Maldição
Na luz própria, a vida acontece sem consciência
Apertando cobras contra o peito
O céu troveja
E dói de mil maneiras, se a esperança se foi
Dentro de carne intocada
A vida está morrendo
Louvado seja Deus
Por dinheiro suficiente
Se doer de mil maneiras
Acreditava que um novo dia viria
Toda pedra que me jogaram
Caiu sobre mim como pão
Daí em diante não havia cem novas promessas
Me esperava
A alma treme de dor
Escuta-me... Tem uma palavra...
Abrace... O último...
Aqui espera...
Ele será tudo que você tem por dentro
A luz brilha sobre você
Com sua dor, se estica novamente
O céu se purifica
Se doer de mil maneiras
A maldição já está em você
Ele quebra em seu coração
E em você, traição
Daqui em diante não haverá cem novas promessas
Te espera
A alma treme de dor
Escuta-o... Tem uma palavra...
Abrace... O último...
Aqui espera...