Néma Harangok
Néma Harangok
Másként kezd sütni a nap az égrõl.
Õsz lett tavaszból, tél az õszbõl,
(Az) idõnek járását nem állítja semmi:
Meg kell hát halni, és semmivé lenni.
Az ágak lehullnak, válnak a törzsrõl,
Hajdan dús gyökerek szakadnak a földbõl,
A földbõl, mely nem ringat már többet,
Nem osztja kincseit, töröl le könnyet.
Új szelek fújnak a néma táj felett...
Új dalok szólnak a régi-szép helyett...
Apáink arca: hûlt tegnapok arca,
Némuló harangok topma, bús hangja.
Õrizd a szót, mint Atyádtól kaptad,
Atyádtól kaptad, és fel nem adtad.
Erõddel védted, véreddel bírtad,
Jussod az égre véreddel írtad.
Vérbõl, könnybõl, harcból feltámadt végromlás,
Keserû sors és pusztulás...
(A) földtõl, az égbõl nem jõ sem áldás sem tanács,
(A) szélbe vésznek halk imák...
Sinos Silenciosos
Sinos Silenciosos
O sol começa a brilhar de um jeito diferente.
O outono veio da primavera, o inverno do outono,
Nada pode parar o tempo que passa:
É preciso morrer e se tornar nada.
Os galhos caem, se separam do tronco,
Raízes antes robustas se rompem do chão,
Do chão que não embala mais,
Não compartilha suas riquezas, enxuga lágrimas.
Novos ventos sopram sobre a paisagem silenciosa...
Novas canções soam em vez do que era belo...
O rosto de nossos pais: o rosto de dias frios,
O som triste dos sinos que se calam.
Guarde a palavra, como a recebeste de teu Pai,
Recebeste de teu Pai, e não a abandonaste.
Com tua força defendeste, com teu sangue a mantiveste,
Teu direito ao céu, com teu sangue o escreveste.
Do sangue, da lágrima, da luta ressurgiu a ruína,
Um destino amargo e a destruição...
Do chão, do céu não vem nem bênção nem conselho,
As orações silenciosas se perdem no vento...