Néma Harangok

Sinos Silenciosos

Néma Harangok

Sinos SilenciososNéma Harangok

O sol começa a brilhar de um jeito diferente.Másként kezd sütni a nap az égrõl.
O outono veio da primavera, o inverno do outono,Õsz lett tavaszból, tél az õszbõl,
Nada pode parar o tempo que passa:(Az) idõnek járását nem állítja semmi:
É preciso morrer e se tornar nada.Meg kell hát halni, és semmivé lenni.

Os galhos caem, se separam do tronco,Az ágak lehullnak, válnak a törzsrõl,
Raízes antes robustas se rompem do chão,Hajdan dús gyökerek szakadnak a földbõl,
Do chão que não embala mais,A földbõl, mely nem ringat már többet,
Não compartilha suas riquezas, enxuga lágrimas.Nem osztja kincseit, töröl le könnyet.

Novos ventos sopram sobre a paisagem silenciosa...Új szelek fújnak a néma táj felett...
Novas canções soam em vez do que era belo...Új dalok szólnak a régi-szép helyett...
O rosto de nossos pais: o rosto de dias frios,Apáink arca: hûlt tegnapok arca,
O som triste dos sinos que se calam.Némuló harangok topma, bús hangja.

Guarde a palavra, como a recebeste de teu Pai,Õrizd a szót, mint Atyádtól kaptad,
Recebeste de teu Pai, e não a abandonaste.Atyádtól kaptad, és fel nem adtad.
Com tua força defendeste, com teu sangue a mantiveste,Erõddel védted, véreddel bírtad,
Teu direito ao céu, com teu sangue o escreveste.Jussod az égre véreddel írtad.

Do sangue, da lágrima, da luta ressurgiu a ruína,Vérbõl, könnybõl, harcból feltámadt végromlás,
Um destino amargo e a destruição...Keserû sors és pusztulás...
Do chão, do céu não vem nem bênção nem conselho,(A) földtõl, az égbõl nem jõ sem áldás sem tanács,
As orações silenciosas se perdem no vento...(A) szélbe vésznek halk imák...