Tavasz Dala
Tavasz Dala
Tán most lészen vége mindennek, mi szabad,
Idegen üldözi legjobbjaink, és mi marad,
Elfelejti majd, dicsõ õseink, múltunk,
Új hitet, új életet kell megtanulnunk.
Templomok épülnek majd szépligetinkben.
Nyomorult szolgaként barátunk a Nincsen.
Ha nem hiszünk magunktól,
Hiszünk majd parancsra, (s)
Végignézzük tétlenül, ha lelkeink akarja.
Újabb gyalázatra riad,
Anyám, gyötört, árva fiad,
Újabb gyalázatként, orvul,
Testvér testvértõl elfordul.
Refr.:
Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz,
Ki mindeneket újítasz, fákat virágba borítasz,
De nekünk békét sosem hozhatsz!
Szállj fel, Sólyom, legyél csillag,
Maradj vélünk, nekünk pirkadj,
Hajnalhasadtáról hírt adj,
Mutass utat, hej, Kikelet!
Az ég, a föld hallja meg,
A tûz, a víz lássa meg,
A föld nyelje el, víz-ár borítsa el!
A jég, a kõ hallja meg,
Fény, sötét lássa meg,
A hamu elvakítsa, tûz-láng eméssze el!
Számûzze föld és ég,
El ne hagyja éhínség,
Sírját az erdei vad kaparja szét!
Az ég, a föld hallja meg,
A tûz, a víz lássa meg,
A föld nyelje el, víz-ár borítsa el!
Árva gyermek, kinek anyját máglyára dobták,
Falvak népe, kinek hátát szöggel ostorozták,
Regösink, gyógyítóink tûzzel megvakítva,
Új hit jele karddal a húsukba szakítva.
Rovásbotok lángra vetve, törve, meggyalázva,
Õseleink szent csontjai trágyadombra hányva,
Védbástyáink lángtengerben nyelte el a föld.
Maradt a nép, rémült, szolga, rab igába tört.
Újabb gyalázatra riad,
Anyám, gyötört, árva fiad,
Újabb gyalázatként, orvul,
Testvér testvértõl elfordul.
Refr.:
Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz,
Ki mindeneket újítasz, fákat virágba borítasz,
De nekünk békét sosem hozhatsz!
Szállj fel, Sólyom, legyél csillag,
Maradj vélünk, nekünk pirkadj,
Hajnalhasadtáról hírt adj,
Mutass utat, hej, Kikelet!
Canção da Primavera
Canção da Primavera
Agora tudo vai acabar, o que era livre,
Estrangeiros perseguem nossos melhores, e o que sobra,
Esquecerão, gloriosos ancestrais, nosso passado,
Um novo credo, uma nova vida precisamos aprender.
Igrejas serão construídas em nossos belos bosques.
Como um miserável servo, nosso amigo é o Nada.
Se não acreditamos em nós mesmos,
Acreditaremos por ordem, (e)
Assistiremos inertes, se nossas almas quiserem.
Um novo escândalo nos desperta,
Mãe, meu filho, atormentado e órfão,
Como um novo escândalo, traiçoeiro,
Irmão se afasta do irmão.
Refrão:
Primavera, primavera, bela primavera verde,
Que tudo renova, faz as árvores florescerem,
Mas para nós, paz nunca trarás!
Levante-se, Falcão, seja estrela,
Fique conosco, amanheça para nós,
Traga notícias da aurora,
Mostre o caminho, ei, Kikelet!
O céu, a terra ouçam,
O fogo, a água vejam,
Que a terra engula, que a enchente a cubra!
O gelo, a pedra ouçam,
Luz, escuridão vejam,
Que as cinzas ofusquem, que o fogo as consuma!
Que a terra e o céu exilam,
Que a fome não nos abandone,
Que a fera da floresta destrua seu túmulo!
O céu, a terra ouçam,
O fogo, a água vejam,
Que a terra engula, que a enchente a cubra!
Criança órfã, cuja mãe foi jogada na fogueira,
Povo das aldeias, cujas costas foram açoitados com pregos,
Nossos bardos, nossos curandeiros, ofuscados pelo fogo,
Um novo sinal de fé cravado com a espada em sua carne.
Bastões de runas queimados, quebrados, profanados,
Os ossos sagrados de nossos ancestrais jogados em esterco,
Nossas torres de defesa engolidas pelo mar de chamas.
O povo ficou, apavorado, servo, quebrado sob o jugo.
Um novo escândalo nos desperta,
Mãe, meu filho, atormentado e órfão,
Como um novo escândalo, traiçoeiro,
Irmão se afasta do irmão.
Refrão:
Primavera, primavera, bela primavera verde,
Que tudo renova, faz as árvores florescerem,
Mas para nós, paz nunca trarás!
Levante-se, Falcão, seja estrela,
Fique conosco, amanheça para nós,
Traga notícias da aurora,
Mostre o caminho, ei, Kikelet!