Erdem
Végre nem érdem ma mar a 'nincs'
Lassan eltûnik az az idõ
Mikor az okosból kevés van
S a hülye mar felejthetõ
Feszült célként felragyognak
Sok hamisvagy, rendjel
Összefüggést nem talalok
A végsõ nagy renddel
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
De lehet még, hölgyek és urak
Valasztani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlas helyek
A tul kemény gerinc nem jó partner
Önmagat besugja
Bukott ügyek elmaradnak
Az idõ kemény rosta
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
Leomló legenda, mégis faj
Hisz vele éltünk, itt volt, létezett
Örülni nem tudok pusztulasan
A szegény ezerszer nyerhetett
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
Mérito
Finalmente não é mérito, hoje não tem
Devagar some esse tempo
Quando dos espertos há tão poucos
E o idiota pode ser esquecido
Como um objetivo tenso, brilham
Muitas falsidades, ordem
Não encontro conexão
Com a grande ordem final
Batemos nossas mãos cansadas
Se um raio de esperança brilhar na terra e no céu
Mas ainda pode ser, senhoras e senhores
Ainda dá pra escolher
Ainda há certos lugares não dados
Com velas externas
Um espinhaço muito duro não é um bom parceiro
Se auto-sabotando
Negócios fracassados ficam para trás
O tempo é uma peneira dura
Batemos nossas mãos cansadas
Se um raio de esperança brilhar na terra e no céu
Oh, você, simples visitante
Minha porta está sempre aberta
Oh, você, simples visitante
Minha mesa está sempre posta
Oh, você, simples visitante
Minha porta está sempre aberta
Oh, você, simples visitante...
Lenda desmoronando, ainda assim raça
Pois vivemos com ela, esteve aqui, existiu
Não consigo me alegrar com a destruição
O pobre pode ganhar mil vezes
Batemos nossas mãos cansadas
Se um raio de esperança brilhar na terra e no céu
Oh, você, simples visitante (Onde está o mérito?)
Minha porta está sempre aberta
Oh, você, simples visitante (Onde está o mérito?)
Minha mesa está sempre posta
Oh, você, simples visitante (Onde está o mérito?)
Minha porta está sempre aberta
Oh, você, simples visitante...
Oh, você, simples visitante (Onde está o mérito?)
Minha porta está sempre aberta
Oh, você, simples visitante (Onde está o mérito?)
Minha mesa está sempre posta
Oh, você, simples visitante (Onde está o mérito?)
Minha porta está sempre aberta
Oh, você, simples visitante...