Féreg
Lágy csendben simogat a hűs báj, míg
forrongó testtel élem át
Lüktető aggyal hívogat, hozzám ér míg
valami sötét rámborul és éget
Szólnék
Vágyva az érintést
Nyúlnék feléd
De kezem ökölbe szorul
Vágynék
Ahogy az éj várja a hajnalt
és szállnék
De a mosoly vicsorba borul
Miért lennék más, miért lennék jó
Féreg az agyamban, aki lát
Minden pusztulni való
Elfedi szemem elől a sár
Az arany szürkébe fordul
Nem látom, van-e fent, ami vár
Lépek a fény felé, a szörny felmordul
Szelíd és meghitt, békésen szunnyad, míg
arctalan mosollyal vár rám
Lappangó szürkületben, baljósan megszólít
Gomolygó felhőkből száll alá
És félnék
De dühöm erősebb nálam
Elfutnék, elfutnék
De fogva tart a zaj
Amit hallok, itt hallok
Bent szól, irányít
Szólnék, de képtelen
Hallom magam és fáj
Miért lennék más...
Verme
Lágy csendben simogat a carne, enquanto
com o corpo em chamas eu vivo
Com a mente pulsando, me chama, toca em mim enquanto
algo sombrio me cobre e queima
Quero falar
Desejando o toque
Quero me estender a você
Mas minha mão se fecha em punho
Quero
Assim como a noite espera a aurora
E eu voaria
Mas o sorriso se transforma em uma careta
Por que eu seria diferente, por que eu seria bom
Um verme na minha cabeça, que vê
Tudo que está prestes a ruir
Cobre meus olhos da lama
O ouro se torna cinza
Não vejo se há algo lá em cima me esperando
Caminho em direção à luz, o monstro resmunga
Manso e íntimo, dorme pacificamente, enquanto
aguarda por mim com um sorriso sem rosto
Na penumbra latente, me chama de forma sinistra
Desce das nuvens que se acumulam
E eu teria medo
Mas minha raiva é mais forte que eu
Eu fugiria, eu fugiria
Mas o barulho me prende
O que eu ouço, eu ouço aqui
Dentro grita, controla
Quero falar, mas sou incapaz
Ouço a mim mesmo e dói
Por que eu seria diferente...