Winkler és Eldeé a hajóra mennek
Úgy 11 tájban, a cukrászdába valaki hogyha belép
még meglátja álma mai mágusait: Winklert és Eldée-t,
akik a kávéba tejet most kevernek épp.
És az asztaluk mellett is ott van velük
ernyőjük ráncába bújva egy etűd
ami a hangjait tekintve egyszerű ugyan,
de meggyőző mágikus hatalma van.
Éveken át csak a szertartások,
amiket a nők, akik ott voltak, tagadnak mások
előtt. És ahogy a közértbe mennek
reggeliért, végül nem hisznek ennek
a látomásnak, amit úgy éltek át
mint a szemeik előtt lepergetett filmek hadát,
mikben a hősöknek reggelre illatos fürdő,
narancslé meg némi kávé dukált.
Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal
mindazon általmennek, amin ekkor szokás:
álmodozás.
Winkler és Eldée a Körúton állnak
és az arcukon serkedő másnapos szakállnak
a mibenlétéről fecsegve lesik:
hoz-e a sors valami villamost nekik.
Pedig a lelkük mélyén egy hajóra vágynak,
amit a déli tengereken átmuzsikálnak,
a bárban várva megy egy árva hajnali vendég utolsó óhaját
Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal
mindazon általmennek, amin ekkor szokás:
álmodozás.
Képzeletükben ez egy latin hajó,
amin a fedélzeten is úszik, ha jó
az idő, néhány kis bikinibe bújt nő.
Nem áll, nem megy és nincs is idő
ott a hajón. Csak Winkler és Eldée állnak
A megállóban, akár szerelmespárnak
is nézhetnénk őket a színház felől,
de túl nagy a szél és a hajó bedől.
Winkler e Eldée vão para o barco
Por volta das 11, se alguém entra na confeitaria
pode ver os magos dos seus sonhos: Winkler e Eldée,
que estão misturando leite no café agora.
E ao lado da mesa deles
está escondido na dobra do guarda-chuva um etéreo
que, em termos de som, é simples, mas
possui um poder mágico convincente.
Por anos, apenas os rituais,
que as mulheres que estavam lá negam para os outros
na frente. E enquanto vão ao mercado
para o café da manhã, no final não acreditam
nesta visão que viveram
como uma sequência de filmes passando diante dos olhos,
onde os heróis têm um banho perfumado pela manhã,
suco de laranja e um pouco de café.
Winkler e Eldée vão para o barco, mas mesmo assim
passam por tudo que é comum nessa hora:
dreaming.
Winkler e Eldée estão na Avenida Circular
e conversam sobre a natureza da barba
que cresce em seus rostos de ressaca:
será que o destino traz um bonde para eles?
Mas no fundo de suas almas, eles desejam um barco,
que navegue pelos mares do sul,
no bar, um solitário cliente da madrugada espera seu último desejo.
Winkler e Eldée vão para o barco, mas mesmo assim
passam por tudo que é comum nessa hora:
dreaming.
Em sua imaginação, é um barco latino,
onde, se o tempo estiver bom,
algumas mulheres em biquínis estão nadando na cobertura.
Não para, não vai e não há tempo
neste barco. Apenas Winkler e Eldée estão
na parada, como um casal apaixonado
poderíamos vê-los do teatro,
mas o vento está forte e o barco está balançando.